Variációk egy elnökválasztásra

Páran kérdezték tőlem az elmúlt héten, hogy bár egyetértenek a nézeteimmel, mondjam már meg: mit tehetett volna egyebet az RMDSz? Most, hogy lejárt az első forduló, s KáHá kiesett, elmondom, hogy szerintem milyen út volt még nyitott – ha csupán elméletben is – az RMDSz-nek az elnökválasztások alkalmával:

1. NEM indítanak jelöltet, sajtóközleményben közlik Romániának (TV-ben fityisz a háttérben), hogy:

   „Bocs, még nem vagy elég érett egy magyar elnökhöz, és a román jelöltek közül egyet se tartunk méltónak az elnöki székedre!”

   Biztos, hogy ellenszenvet szítanak vele a csöppnyi arroganciával, mely beleszorul e mondatba a román társadalom számlájára, de egy ilyen határozott különvéleménnyel egyúttal megerősítik magyar ajkú választópolgáraik támogatását. Ez persze kissé radikális.

2. NEM indítanak jelöltet, és nyíltan kiállnak egy olyan román jelölt mellett, akit arra érdemesnek találnak. Így biztos politikai partnerre lelnek, mely a magyar szavazatokért cserébe kénytelen-kelletlen belemegy abba a játékba, mely az RMDSz és általa a romániai összmagyarság érdekeit szolgálja. Főleg, ha végül elnök is lesz belőle! A politikában semmi sincs ingyen…

3. passz

4. Jelöltet indítanak, és kiállnak mellette a végekig, a tudnivaló bukásig, ha úgy tetszik. Nem kufárkodnak a szavazatokkal, a pártgerinc egyenes marad, szavazói bizalma megmarad.

Ehelyett körbekampányolták a félországot, egész Erdélyt, költöttek rá egy csomó pénzt, a II. forduló beköszöntével pedig azt hiszik, hogy KáHával egy hullámhosszon, kedvükre jobbra-balra forgathatják a választópolgár fejét. Nem fog menni. Urunk színeváltozásán kívül a jó magyar nép nem nagyon tűr más színváltást, főleg nem ünnepli meg azt.

Ugyanakkor természetesnek tartom azt, hogy az RMDSz mint az összes párt, kénytelen kihasználni ezeket az alkalmakat és pénzeket (ha vannak, forogniuk kell!), hogy újra meg újra kapcsolatba kerüljön választótömegével, melyet kellő időben mozgósíthat. Belátom ugyanakkor, hogy a politikai kényszerjátszmákat kikerülni nem lehet. Ha egyszer valaki kiállt a politikai színtérre, akkor játszania kell, és kész. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyanokkal paktáljunk, kiket nem szívlelünk. De minden áron?

Mert ha a PNL-PSD-UDMR szavazati egyezmény egyetlen komoly cseretárgya Klaus Johannis marad, egyáltalán nem biztos, hogy elmegyek választani, nemhogy Dzsóra szavazzak. Mit tehetnék, minthogy várom a tárgyalás fejleményeit…

Nyakig tejfelendum

Nem szép dolog állami pénzekből kampányolni, s az elnöki titulust ilyesmire kiaknázni, de meg kell hagyni Böszének, hogy nagy húzás részéről az elnökválasztással egybeeső népszavazás.

Mert melyik hazánkfiának nem tetszik a politikum ostorozása, melyet Traian atyánk testesít meg? Hogyne volna tetszetős, hogy eljátssza a „ti döntötök, ti vagytok az igazi többség”, hatalmat-a-népnek című műsort! Komisz vigyora plakátról plakátra ránk köszön az ország minden szegletében, elkerülhetetlen a RATUC különböző eszközein.

 

De félretéve mindezt, lássuk, mi szól a népszavazás létjogosultsága mellett és ellen:

 

PRO:

• egyszerre bonyolítani az elnökválasztással rendkívül költségtakarékos;
• valóban túl sok a parlamenter, kevesebbel is meg lehet oldani a törvényhozást. pl. Lengyelország – 38(!) milliós lakosságnak van 460 képviselője és 100 szenátora, míg Románia – 22 milliónak van 471 parlamentere;
• nem megalapozott a két ház működtetése, a szenátor és a képviselő között szinte csak a korosztály és a régiség jelenti a különbség kritériumát. Nem úgy, mint Angliában, ahol az Alsó Ház a képviselőké, a Felső Ház pedig a lordoké. Ehhez képest nálunk csak „Mellékházakról” beszélhetünk;
• a két ház léte jelentősen lassítja a törvényhozás folyamatát, pláne hogy ezt a bürökráciát az tetézi, hogy a legtöbb törvénytervezet mindkét házon át kell menjen, mielőtt az elnök aláírja.

 

CONTRA:

• túlságosan Bösze nevéhez kötődik, így a polgár tudatalattijába férkőzik, és olyan előnyt biztosít számára, melyre nem jogosult az utolsó 100 méteren;
• már létezik törvénytervezet ezekre a kérdésekre;
• a népszavazásnak nincs jogi kötőereje, nincs kötelező érvénye, legfeljebb népi kezdeményezésnek (min. 1 millió IGEN szavazat) lehet venni – így is, úgy is a Parlamenté az utolsó szó joga;
• az EU-s harmonizáció kétkamarás parlamentet javasol: egyik ház az egész országé, a másik a régióké lenne. Ez mind nagyon szép és jó és hasznos, csak egy baj van: jelen pillanatban és várhatóan még sokáig csak papíron és térképen léteznek a fejlesztési régiók Romániában;
• azt mondtam már, hogy elkerülhetetlen az Alkotmánymódosítás igencsak kényes és hosszas folyamata? Alkotmányos kérdésekről lévén szó, a módosítások feltételezik az Alkotmány előzetes átírását.

 

Természetesen a kontrák nem szabad eltántorítsanak minket attól, hogy hangot adjunk véleményünknek. Akkor se, ha csak egy IGEN/NEM erejére van korlátozva.

Minden olyan alkalmat meg kell ragadnunk, amikor szót adnak, és élhetünk a szavazati jogunkkal! Még ha fölöslegesnek, banálisnak is tűnik néha. Mert nem kínálják tálcán többet se a telemeát, sem a pezsgőt, ha egyszer visszautasítottuk. Nem lesz akkor többé pincér, de a svéd asztal se garantált.

 

A fentiek mérlegelése után döntsön mindenki legjobb belátása szerint! Segítségképp elárulom, hogy az én opcióm a következő:

 

471->300 parlamenter – IGEN! Egykamarás parlament: – IGEN!

Elpazarolt maghiar szavazatok

Nem szoktam politizálni. Leendő jogászként viszont ki nem kerülhetem. Azért ragadtam ma tollat, mert életem első elnökválasztásán alkalmat látok a változásra! és ellenállhatatlan késztetést a cselekvésre, mellyel beleszólhatok abba, amit úgy neveznek: demokrácia. Méghozzá öt kerek évre!

De nem Kelemen Hunorral.

Szerintem ugyanis hiba volt az RMDSz-nek elnökjelöltet indítania.

Fölösleges – a mai Romániában tiszta, hogy nem lesz Obama-választás. Lehet, a párt presztízskérdést csinál ebből, hogy legyen mit (szavazótömeget) fitogtatni a nagytestvér pártok előtt a második fordulóban – nem ismerem a taktikát. De hogy ezzel nem osztják meg a román szavazókat, ergo nem befolyásolják a választások kimenetelét, az biztos. Pártok ide, pártok oda, a felmérések tisztán beszélnek: Bösze (Băsescu) és Dzso (Geoană) fej-fej mellett vezetik az esélyességi listát, Kelemen Hunornak esélye sincs, Vadimhoz és Becalihoz hasonlóan.

Úgy vélem tehát, hogy a K.H. irányába való első fordulós szavazás füstbe ment dolog. Olyan mintha karba tett kézzel várnánk a második fordulót Bösze és Dzso között, amikor nyilvánvalóan tehetünk ellene.

Ennek jegyében látok fantáziát a magyar szavazatok Crin Antonescu PNL-s államelnökjelölt felé való átirányításában, mely úton jelentősen nőne az esélye a második fordulóra, hogy felvehesse a versenyt a két „naggyal”. Mert hiába buzdít arra az RMDSz, hogy első fordulóban Kelemenre, másodikban meg Antonescura szavazzunk, ha egyszer meg sem jelenik netán ez utóbbinak neve a választócédulán, mert megvontunk tőle 300-400 ezer szavazatot! Puszta magyarságból!

Elismerem, hogy a közelmúltig (jelöltetéséig) nem is hallottam róla, de a tény, hogy se Băsescunak, se Geoanănak nem hívják, kíváncsivá tett iránta.

Szívesen megosztom tehát, hogy egyszerű szavazóként miért látom Antonescuban az élhető alternatívát, amiért már a támogatási listáját is nevemmel szignáltam. Kutakodásom során a következő érvekhez jutottam:

1. kizárásos alapon: Bösze rég eljátszotta szavahihetőségét (nem csak a magyarok körében), Geoanăt pedig egyszerűen komcsinak és Iliescu tanítványának tartom.

2. politikailag „tiszta”: tüntető diákként, nem komcsi aktivistaként érte a „forradalom”.

3. vezetőként bizonyított: sikeres ifjúsági és sportminiszter volt 1997-2000 között. A Sidney-i olimpián nyert 27 román érem (11 arany) is a jó vezetést támasztja alá.

4. politikai fejlődése fokozatos: volt már képviselő, miniszter és pártelnök. Elnöki jelölése tehát nem légből kapott, hanem megalapozott.

5. fiatalokhoz közel álló: ifjúsági és sportminiszterként kb. 1500 ifjúsági projektnek biztosított keretet és támogatást. Ja, politikai pályafutása előtt tanár volt.

6. tudom, hogy szofizma erre hivatkozni, de mégis olyan személyiségek támogatják, mint: Emil Constantinescu (volt államelnök), Andrei Marga (BBTE rektor) vagy Neagu Djuvara (történész, diplomata).

7. a szebeni szász polgármestert, Klaus Johannist kérné fel kormányalakításra. Ő az, aki Szebent Európa Kulturális Fővárosává tette 2007-ben.

   + nem szabadna számítson, de legalább neki nyugati politikus ábrázata és kisugárzása van (azt kell mondjam, egyáltalán nem fest románnak), kampányszlogene* pedig pontosan arra a változásra céloz, melyre Romániában oly nagy szüksége van a kiábrándult szavazótömegnek. Kulcsszava a jóérzés (bunul-simţ), ami lassan olyan, mint tű a politikai szénakazalban.

Viszont a fentiekre hivatkozva sem kívánok azzal a piti szöveggel élni, hogy:

„Adjunk neki egy esélyt!”,

hanem sokkal inkább azzal, hogy

„Semmi esélyt Böszének és Dzsonak!”

Elegem van abból, hogy olyan politikusok képviselnek minket ország-világ és EU előtt, akikre nem vagyunk büszkék. A politikum és a nép túlságosan eltávolodott egymástól az utóbbi években – a választások alacsony részvételi arányai is ezt mutatják. Hajlamosak vagyunk távcsővel szemlélni a politikát, ahelyett hogy az orrunkat dugnánk bele. Mások közönyét viszont a saját javunkra fordíthatjuk, ha igenis elmegyünk szavazni, míg ők a tévét bámulva várják az eredményt. Ne feledjük – a ki nem fejezett választás nem nyom a latban, sőt, nem is létezik! Az otthonülő polgár hiába átkozza majd a rendszert újabb évekig.

Jegyezzük meg: a szavazást elnapolni nem lehet, csak elévelni! Csináljunk hát teendőt belőle nov. 22-re!

* “Este în puterea noastră să schimbăm puterea lor.”

 

FÖLD ÓRÁJA KOLOZSVÁR 2009

2009. március 28-án világszerte több millió ember vesz részt a WWF (World Wide Fund for Nature) „Föld Órája” nevű környezetvédelmi akcióban, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a pazarló energiafogyasztásra és az abból adódó környezeti problémákra. Az akcióhoz 64 országból több, közel 1000 város csatlakozott, köztük Kolozsvár is.

Cselekedj Te is!

Szombaton este 20:30 és 21:30 óra között húzd ki magad!

Csak annyit kell tenned, hogy hatvan percre oltsd el a lámpát,

és kapcsold ki az összes elektromos kütyüdet!

Hagyd otthon a sötétséget, és gyere a főtérre (Mátyás király szobor elé), hogy gyújtsunk gyertyát FÖLDÜNKÉRT, 9 órától pedig tölts egy gyertyafényes estét kedvenc kocsmáidban: Bulgakov, Klausen, Krajczár, Under Construction.

Apropó, figyeld, hogyan kapcsolja le fél 9kor reklámfényeit a Vodafone és az Orange főtéri képviselete, valamint a Melody Szálloda. Páratlan élmény lesz!

Szervezők: KMDSZ, ZÖLD ERDÉLY, APAFI DÖK (Apafi Kollégium Diákönkormányzata), Sapientia HÖK (Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat), BÖSZ (Biológia-Ökológia Szakosztály)

További infók a http://geotibor.wordpress.com/ blogon.

______________________________________________________________________________________

Blogger vagy és szeretnéd támogatni a kolozsvári kampányt? Légy TE is a “médiapartnerünk”.
A következőket teheted:

1. Bátran vedd át ezt a cikket (copy+paste), teljes egészében! Nincs levédve.
2. Egy teljes Blogger Kit-et találsz a Föld Órája hivatalos honlapján, használd ingyen és bérmentve!
   Klikk -> http://www.earthhour.org/downloads/
3. Meséld el a saját Föld Órádat, mondd el, mivel töltöd! Ja, és töltsd fel a blogodra!
4. Írj nekünk a geotibor@yahoo.com vagy a reccsman@yahoo.com címre, hogy megkapd a kolozsvári kampány plakátját, szórólapját, képreklámját (flash banner), a nemzetközi logót és videót, amiket mind-mind felrakhatsz a blogodra!
5. stb. – rád bízzuk, bármi is jutna az eszedbe!

“EGO”

EGO oldal bővítve – katt ide!

Az áldozat

Gyengeség fog el, ha rád gondolok,

fut ki a talaj a lábam alól, mint azon a napon..az utcán,

az utcán most meg dühöngök – alig – kapok levegőt és

hevesen ver a

szívem,

mert itt vagy es megse

Vonzol ╪ Taszitasz

engem|meg csak

remenyteli/telen

szeretleK.

Lobban arcom, míg üstököd olvadó csokoládémáza folyóvá dagad és

elsodor eget perzsel

majd’ megfagy és a

természet erőid között vergődve adom meg magam vesztemnek – Neked

Egy év(ezred)e próbálok magamhoz térni, a kiútra

eme ördögi labirintusból talalni, nem megy.

FÁJ!!!!!!

és mégis oly édesszzzzzzzzzzz.sz.m,

te mindig ott vagy fészkedben

napkeltekor megsütteted sikamlós tested

lementéig leszárad, estire levedled….újjászületsz!

és újra kellesz.

A meg nem álló metamorphosis vagy te. Minek nevezzelek?

Grácia? Hárpia? Gorgó? Medusa? NEM

új mitológiát teremtek én neked

elhagyom atyám házát

új oltárt építek neked,

hogy töméntelen beszívjam nyájas szóid füstjét – mind

egy-egy szipoly, polypként halálos ölelésbe szorítják esetlen testem, melyet elédbe tesz lelkem tenéked.

Ó, hadd káprázzanak szemeim, vakságukban!

MILY ÁTOK! – felnyitni mégse kívánom,

megteszi majd más helyette(se)m! Talán épp te!

Jer, babám, lejtsük el az utolsó táncot

in memoriam

meg

nem

született

gyermekeink.

Így, így: körbe-körbe, majd tőregyenesen egy-egy nyílvesszőt “noone can save u know” inscriptiones mortis causa.

Székelyudvarhely, 2007 dec. huszonvalahányadika

Szómagyarázat

tálalj
vér
mért
télen
alvadó
eget
vérgőzvé

métely
tálalni
laborintusból

leszarád
levedléd
ellesz
élvezzelek

jányas
pisztoly
hálálos
esétlen

kecskézzenek
nyíljatok
Tálon ép tej ér, babám!

Úgy-úgy: négyzetkockába-inkubátorba, májad nyílegyenesen egy tőrvesszőt “this will save u, for now” inscriptiones inter vivos.

(Egy) a t(e)s(tem) – s ki zofr, én?

Vizsga időpontja: este 6 óra.

Utolsó fázisban jelentkező tünetek:

fél 4: anyag egyszer átnyalva – ¹⁾teljesség és üresség érzetének állandó váltakozása.
Későbbiekben az is kiderül, melyikük dicséretére/ravatalára kondul a harang. [190. oldal!]

4 óra: már fél órája tartó ²⁾tanakodás (kétpercenként fel-felnézek a lapról – gyámoltalanul, bambán)
A nap egzisztenciális Kérdése: hegy alatt abrakolni vagy nem lenni? [33. oldal]

4 óra 10 perc: ³⁾döntés született: baloldali álláspont felvétele: ARBEIT MACHT FREI! (bocs, oroszul nem jutott eszembe, és aki a lágerekre gondolna, az rossz úton jár. Forduljon vissza a hármas kereszteződésig, és kövesse a méhecskét!) [35 és 1/2 oldal]

4 óra 45 perc: Ellenállás ⁴⁾megadja magát az erős Elnyomásnak: hatalomra jut a jobboldal. Radikális ⁵⁾NEM a magolásra (jut eszembe: két perc – realtime - vizsgáig), a “pretending to know the know-how of getting to know unknown knowledge” gyakorlására, és az egyéb hegyaljai borfajtákra. Józanodni, katonák, a rézangyalát! Ihaj-csuhaj meg a többi csúfság…mind-mind falrahányt zöldborsó, visszapattogva, guruló szőnyeget formál, no meg remek alapot, hogy jól pofára suppanjak. [35 és 3/4 oldal]

5 óra: ⁶⁾tudatos eszméletvesztés: kidőlök az ágyra, zene bekapcs, max! Elvileg meditálnom kéne, de lehet ilyet egyáltalán bomlott koponyával? Nyugtatni próbálom magam azzal, hogy nyugi van: fél óra, szépen leülepedik a tudomány, a repeta meg amúgy is csak felkavarna – nem egészséges. Na persze, mintha a Duna is fél év alatt hordta volna ki saját deltáját…Mindegy, az ember rációja nem vethető össze holmi természeti jelenségekkel. A Duna azt sem tudta, mit csinál. Azt meg pláne nem, miképp csinálhatta volna gyorsabban. Hogy a pelikán se kelljen annyit várjon a fészkére. Különben a pelikán se különb: ő sem tudta, hogy joga van érdekeit képviseltetni, sőt mi több, képviselni pelikántársait őfelsége, a Duna előtt. Mindegy, elkúrták. Majd egy párhuzamos dimenzióban, talán másképp lesz. [34. oldal?]

5 óra 14 perc: “note to self: ⁷⁾stop doing anything!” (Homer Simpson – ő aztán tudja, miről beszél) [borítóoldal]

5 óra 39 perc: ⁸⁾részleges amnézia.

5 óra 58 perc: ⁹⁾tollfogás kényszere.

6 óra: Szünet. ¹⁰⁾Ünneplésre való hajlam. ANARCHIA az (i)gaz törvény!…nem a büntetőeljárás.
Megj.: milyen kecsesen száll a füstje a kis sárga lapos (értsd szó szerint) tetűnek.

6 óra 10 perc: ¹¹⁾teljes lecsapódás, tovább-(b)írás. Bizonyos fokú reinkarnáció, üzenet a halálból – utolsó kívánság? végrendeletre amúgy se volt ideje…

S ki zofr, én?

Vakon a Házsongárdi temetőben

,,Boldogok vagytok, akik vesztesnek látszotok, mert ti fogtok győzni: tiétek a mennyek országa!”

Bizony mondom néktek: Bízzatok bennem, testvérim, és kövessetek, mert én vagyok az út, az igazság és az élet. Mert atyám azért külde e világra, hogy fény legyek a sötétben, s ki engem lát, el ne vesszen. Örvendezzetek hát, ti, kik – ámbár csukott szemetek – mégse botorkáltok az éjszakában, mint megannyi embertárstok; és adjatok hálát Uratoknak, Isteneteknek a kegyelemért, melyet tőle kaptok. Kövessetek…

[…]

Megérkeztünk. Nyissátok hát szemetek – ne csak engem lásson lelketek. Nézzetek körül.. mit láttok?…

”Vakok, Uram, mindenütt! de miért azok és miért oly sokan?”

Bizony mondom: nem azért vakok ők, mert ílyennek teremté őket a Teremtő, hanem mert így akarták ők, kiket eme könnyű és széles útra csábíta a vakság mámorító íze-illata.

„Hisz’ dícső őseink sírját tapodják, jó Uram! Ne engedd! Hát nincs ezekben semmi TISZTELET?”

Gyarló az ember. Nem látnak, tehát botlásaikért nem felelnek – gondolják. De majd eljő ama nagyszerű nap, mikor újra eljövök, és mind megítéltetnek.

„Döntik-zúzzák köveink…Halottaik a mi hallotainkra temetik. Ó, mily gyötrelem, miért kínozol, Uram?! Miért hozál ide? Te megállíthatnád e szörnyű csapást!”

Türelem, gyermekim, az idő még nem jöve el.

„Kiabálnak, káromolják az Istent, harsányan nevetgélnek…miféle csőcseléket zúdítottál Szent Földünkre?”

Ők így „látják” egymást…fülükig érő szájjal és szájukig érő füllel. Szemükkel ha nem akarnak, kényszeríteni én se tehetem – az idők kezdete óta, még mielőtt kiűzetett az ember a Paradicsomból.

„Löknek, húznak, kapaszkodnak! Becsukom szemem, befogom fülem, eltakarom testem, mindhiába: látom-hallom-érzem őket! Kegyelmed terhes, Uram, számomra, könyörgöm, fossz meg tőle!”

Olyan leszel, mint ők. Valóban ezt akarod? Te kicsinyhitű…

„Nem! Nem! Uram, csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. Krisztus, kegyelmezz!”

Imád meghallgatást nyert. De ne feledd: Urad kegyelmét te magad is sugárzod felebarátid felé, és felelős vagy őértük. Megáldalak tehát téged, hogy félelem nélkül vezesd ki őket a sötétség poklából! Fogd meg kezük, beszélj hozzájuk! Meglásd: hatalmas az az erő, mellyel felruházlak téged, hogy majdan velük együtt léphessetek be a mennyek kapuján!

Az én feladatom most véget ér. Menjetek hát…

KÉT(ely)ESTem a Zooperában

Azt hiszem, mondanom se kell, mily szörnyű érzés, valahányszor egyedül indulok el a Szamos ama partja felé, mely a kolozsvári magyarság kulturális lebuját támasztja. Nem a magány, nem az fáj – sok előadást társaság nélkül ajánlott megnézni, de mégiscsak megkönnyebbülést és örömöt jelent, ha van kivel megoszd az átélteket, főleg ha azok szinte törnek ki belőled -, hanem sokkal inkább az az érdektelenség, amit az ifjúság részéről érzek a színház irányában és nemcsak. A legarrogánsabb megnyilvánulás, amit hallottam ezen a téren, amikor egyik kedves ismerősöm a jegy árát elosztva állapította meg, hogy hány sörröl kellene lemondjon emiatt. A kocsmára, bulira van pénz, másra nincs! Miféle hozzáállás ez? – kérdem. Válasza egy gúnyos mosolyban ki is merül..és én is odébb állok.

A közöny gyökerei mélyen keresendők: a baj ott kezdődik, hogy az emberkéknek az se jut eszükbe, hogy egyáltalán van kultúra ebben a városban, s nemhogy nem néznek utána, pedig lassan mindenki számára egy kattintás a szükséges lépés, de még arra se vetemednek, hogy legalább a sült galambként eléjük pottyanó információkat egy kis figyelemre méltatnák. De azt már nem bírom és nem is fogom beismerni, hogy velem volna a baj, az én értékrendemmel, akkor sem, ha sokszor nemhogy ismerős lélekbe, de magam korúba is alig botlok a helyszínen, mert egyenértékű volna azzal, hogy egyáltalán nem a húszéveseké a világ, ha annak lelki tükrét nem birtokolják. Egy éntudat nélküli világot kapnánk, mely sose szembesül önmagával, ergo nem is ismerheti meg azt igazán.

Másrészt az öltönyömről jutott eszembe egy gondolat. Lássuk csak be, nem hiába mutatjuk legjobb formánkat, valahányszor színházba megyünk, ösztönösen takarva hibáinkat, legtöbb esetben egészen más valakit mutatva magunkból, mint akik vagyunk valójában. Igen, barátim, mi így védekezünk a színházban a színháztól, velencei tükrünktől, mely mindig a valóságot állítja elénk a színpadon. De mi a szimmetriát legszívesebben sose vállalnánk fel… Méghogy a király koldussal azonosuljon? (Sic!) – simára vasalt ing a cafatokkal? na neeee…Ne értsetek félre: nem azt tanácsolom, hogy hagyjunk fel a formával, a színháznak igenis meg kell adni a kellő tiszteletet. Mindössze annyit kérek, hogy maradjunk őszinték magunkkal szemben, ne tagadjuk meg képmásunkat a pódiumon. Mert ez így, ebben a formában beteges! Csak egy beteg lélek győzi meg saját magát afelől, hogy a fehér tulajdonképpen fekete. Na de mi van akkor, ha folytonos hátrálásunk közepette a színész maga lép felénk egy olyan fogással, melyre nem számítunk. Mondjuk, egyszer csak ott állna előttünk szint’úgy öltönyösen, külsőleg cájszra, akárcsak mi és szemével könyörtelenül sújtana le: EZ VAGY TE!

Be szép volna akkor látni, amint a gyáva szembeszáll, s a bátor fejet hajt.