Blog született..

Nos, igen, ez is szerencsésen kibújt a nagy feketelyukból (ne gondoljunk rosszra, csak a kis tökfejemről van szó :P), és e köszöntőbejegyzést valamelyest a köldökzsinór elvágásához hasonlítanám kis “bloggyerekem” életfázisai közt pásztázva. Vagy inkább a kereszteléshez? Netán a legtávolabbi újdonsült veriheppi nagynéni értesítéséhez? Magam sem tudom. De mit számít mindez? Fő az egészség, nemde!? Erre bizony inni kéne, az angyalát! (később ;))

Köszöntök tehát minden kedves Olvasót!

Bizonyára jó páran közületek – főleg akik ismernek engem – feltették magukban a kérdést, de még nem volt alkalmuk tőlem is megkérdeni, hogy: – Na de, Pista, mégis hogyan és miért és pont te és mióta? Erre próbálom hát az elkövetkezőkben megelőlegezni a frozen-precooked választ. Egy biztos: a kérdés jogos. Főleg azért, mert lassan kezdek elhíresülni a “nem fogok soha Harry Pottert olvasni” (anno 2001) és az ehhez hasonló elszólásaim miatt/által. Ugyanígy álltam hozzá a blogíráshoz is – negatívan, mint egy főbűnhöz. Főleg az időpazarlás gondolata toloncolt el tőle mindaddig, amíg rá nem jöttem és be kellett lássam, hogy a véleménynyilvánítás egyik leghatékonyabb eszköze lehet. Ehhez is idő kellett…Kicsit későre váltam éretté e kérdésben, ez igaz – jellemem konzervatív (néhol meg maradi) oldalának tulajdonítom e hibát. A mérföldkő kb. két hónappal ezelőttre tehető, amióta egyre gyakrabban kezdtem el emlegetni baráti körökben a “majd a blogomban megírom” frázist, valahányszor egy-egy jó vicc vagy rendkívüli vélemény hagyta el az ajkaimat. Egy másik és döntő módon motiváló tényező az Erasmus-programban való részvételem és II. félévi pécsi (hu) tartózkodásom. Ez inspirált többek közt a blogmottó megfogalmazására is: Its a new world, its a new start! - és valóban az, de még mennyire!

Gondolom, logikus tehát, hogy miről fog nagyrészt eme blog szólni: Pécsről, az itteni egyetemről, új kapcsolatokról, barátságokról, nemzeti öntudatról, utazásról, multikulturalitásról, koleszes életről meg miegymás…

Hogy milyen lesz a blog? Amennyire előre látom a dolgokat, a blogom jó kis részét rövid kis kritikus megállapítások és azok kommentjei fogják alkotni, de erre természetesen semmiféle garancia nincs, úgyhogy az is lehet, hogy éppen oldalhosszat fogok tárgyalni egy esetet. Ami az időszerűségüket illeti, szerintem spontán és jól átrágott prózai írások egyenlő arányban fogják váltogatni egymást. De líra sem kizárt! majd idézek másokat legfeljebb, hogy megtörjem a prózai monotont :))

Remények, elvárások. Mint bármely blogger, remélem, hogy nem csak a szerző fog gyönyörködni alkotásában, hanem sokak számára fog majd üzenetet és tanulságot – az állatmeséim :P – hordozni. Elvárás? Interaktivitás! (pl. kommentek az olvasóktól)

Végül, hiszem, hogy ez a legjobb módja annak, hogy végre kiélhessem magam ezen a szinten, az íróin; és képes leszek majd a TÖRVÉNYT követni:

“Az igazat mondd, ne csak a valódit!”