[PRO Minoritates] Jó magyar = rossz szlovák állampolgár?

 

Most, hogy kézbe vehettem a magyar útlevelemet, eszembe jutott egy régebbi beszélgetésem a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának egyik becses tagjával, Lancz Attilával, aki mellesleg a szervezet által működtetett jogsegely.sk honlap munkatársa. A feldobott téma a szlovák állampolgárság megszűnése a kettős állampolgárság fennállása esetén volt. A levélváltás érdemi részét az alábbiakban közlöm.

Az említett honlapon feltett kérdésem a következőképpen szólt:

“Miképp értesülhet a szlovák belügyminisztérium arról, hogy valaki felvette a magyar állampolgárságot, ha az újdonsült állampolgár nem jelentette be ezt a megfelelő hivatalnál? Állításuk szerint ők nem nyomoznak az állampolgáraik után, magyar félről meg az a hivatalos álláspont, hogy Magyarország sem szolgáltatja ki az új magyar állampolgárok nevét és címét más állami szervek kérésére.

Tehát, honnan tudhatják meg, hacsak nem jelenti fel magát az ember az anyakönyvi hivatalnál?”

 

[AM O ÎNTREBARE...] Vlahii de pretutindeni

D-le Eugen Tomac*, cum adică nu există minoritatea vlahă în Valea lui Timoc, Serbia?

Într-un interviu acordat site-ului ziare.com, susțineți că minoritatea vlahă este separată în mod artificial de comunitatea românească din Serbia pentru a împiedica drepturile minoritare ale vlahilor, și că de fapt vlahii sunt parte a națiunii românești, cum sunt și aromânii. Mda, s-ar putea, dar ce ar fi să-i întrebați mai întâi pe oamenii înșiși sau pe reprezentații lor decât să dați declarații grăbite și discreționare unilaterale? Dacă dați click pe cele două hyperlink-uri, cred că vor surprinde destul de mult!

Oricum, logica Dvs. este eronată, când concludeți că toți vorbitorii de limba română sunt și etnici români. Faceți și o greșeală terminologică pentru că minoritate lingvistică nu este egal cu minoritate etnică/națională, dar cum rămâne totuși cu autodeterminarea?

Din câte știu, fiecare cetățean are dreptul să-și declare liber identitatea și limba maternă și că aceste două nu se suprapun întotdeauna. Ia, uitați-vă mai bine în statisticile recensământului de anul trecut, câți vorbitori de limba română găsiți care nu se consideră a fi și români? Veți rămâne cu gura căscată… Pentru că tot mai puțini își păstrează limba minoritară (rromani, maghiară, etc.) în condiții în care aceasta este prezentată/concepută ca fiind un dezavantaj în țara asta, și nu invers, cum ar trebui.

Dar haideți să vorbim și despre standarde duble… Să presupunem că aveți dreptate și Serbia a inventat etnia vlahă ca să nu fie obligată la garantarea folosirii oficiale a limbii române în Valea lui Timoc. Dacă cereți ca această categorie minoritară să fie eliminată, în folosul comunității românești de acolo, cum explicați că, între timp, în România, ceangăilor - majoritatea cărora vorbesc limba maghiară sau ar dori să o învețe - le sunt refuzate drepturile lingvistice și educaționale tocmai din cauza că nu se proclamă maghiari la recensământ? Este foarte frumos din partea statului român că permite libertatea de a se autodefini și în cazul secuilor, dar mă gândesc, ce ar fi dacă toți maghiarii din Secuime s-ar declara secui? Oare folosirea limbii maghiare ar fi asigurată în continuare sau ar fi un pretext perfect pentru a susține că limba secuiască nu există, astfel singura limbă oficială poate fi româna?

Nu vă aștept răspunsul.

fără stimă,

reccsman

* secretar de stat pentru Românii de Pretutindeni, Ministerul Afacerilor Externe din România

 

[ÚTINAPLOPÓ] Pozsony vs. Brno (Berén)

2011 március 24. – április 1.

Kolozsvár-Budapest-Verőce-Pécs-Pozsony-Brno-Budapest-Kolozsvár.

2. felvonás: Pozsony és Brno – talán célszerűbb a két városról egy ízben, összehasonlítás formájában írni, hiszen nemcsak egyazon régióban, hanem hasonló civilizációs és kulturális közegben találjuk őket.

Fekvés és jelleg: Pozsony egy nagy pattanás. 500 ezer lakos – mikor mondta a szlovák srác, szinte szembe röhögtem. A központját fél nap alatt bejártam, és múzeumra, toronylátogatásra is maradt időm. A Duna-partot, a fellegvárt és a korzót leszámítva egyáltalán nincs fővárosi beütése.

Brno lepényszerűen terül el a térképen, igazi metropolisz, ami magába olvasztotta a környező településeket. Ezért jóval nagyobb területen fekszik, mint a lakosság számában hasonló Kolozsvár.

Tetszett, hogy a város minden szeglete, ahol jártam, tiszta és rendezett, a panelnegyedeknek is próbálnak némi színt adni, és állítólag csekély az utcai bűnözés. Mi sem árulkodik jobban a világváros jellegéről, mint hogy 4 egységnyi McDonalds és egyéb óriások bérlik a központi épületeket. Nem is csoda, hiszen Európa kellős közepéről van szó, ami nagyon sok multinak kedvez.

Kaja, pia, vendéglátás: Mindkét városban kedvelt gyorskaja a bagettszendvics, szinte minden sarkon belefutsz egy standba. Ajánlott ital a Kofola üdítő (csapolt előnyben) és az Aranyfácán sör (Zlaty Bazant) Pozsonyban, a cseh söröket meg, ugye, nem kell bemutatni. Egynapos pozsonyi tartózkodásom alatt nem volt alkalmam spéci szlovák kaját enni, de tetszett, hogy a világ legnagyobb természetességével sütik a bécsi szeletet az utcán. Jut eszembe, nagyon élveztem azt a brno-i lazaságot, amivel a közterekre (lsd. alsó fotó), parkokba kivonultak a fényes, meleg tavaszi napra fiatalok és öregek – sörözni, kártyázni, piknikezni. Nem mellékes, hogy a legkiadósabb tál ételeket is a cseheknél ettem, mindig frissen főzve-sülve, és a diákzsebem se fázott rá.

A vendéglátók személyzete rendesen keveri az angolt a némettel, úgyhogy a csak angolul tudóknak mondhatni nehezebb boldogulni Pozsonyban és Brnoban egyaránt. Az angolt értik, de a német könnyebben jön a szájukra, amikor válaszolniuk kell egy-egy kérdésre. Bizony megkönnyebbülnek, mikor látják, hogy a kusza német-angol keveréket is megérted. Voltam például olyan helyzetben, hogy német idegenvezetőt fogtam ki és angol útmutatót kértem.

Közlekedés: Metró ugyan nincs, de szerteágazó villamoshálózattal rendelkezik mindkét város, ami a központot körül és keresztüljárja. Hangulatos, de a bámészkodó turistának picit veszélyes a sétálóutcán robogó villamos. A jegyárak az utazás időtartamától függenek, amit egy járatlan turistának nehézkes felmérni, de állítólag elfogadnak euro<26os kártyát és más nemzetközi ifjúsági/diákigazolványt, ha az ember kedvezményes jegyet szeretne igényelni. Azonban ellenőrbe nem futottam, ezért nem tudom megerősíteni. Máshol (múzeumban, pl.) nyomták a kezembe a diákjegyet, fel se kellett mutassam az igazolványt!

Történelmi örökség: Pozsonyban a régi magyar templomok, többek közt a híres Szent Márton, a magyar királyok koronázási temploma (lsd. jobb fotó) szlovák kézben vannak, mert nincs különösebb vallási eltérés, hacsak Cirill és Metód hagyományát nem számítjuk. A magyar örökség nyomait ügyesen elpucolták a templomokból, más épületekről és közterekről egyaránt, alig lehet rájuk találni, csupán néhány magyar nemes/gazdag polgár házának neve árulkodik a magyar időkről. A csehektől való erőltetett nemzeti elhatárolódás ehhez hasonlóan zajlik a mai napig.

Ami vicces, hogy az elnöki palota őrsége eléggé magyaros egyenruhában díszeleg, a színeket leszámítva.

Ehhez képest Brnoban fel sem tevődik a magyar kérdés, sokkal inkább az osztrák. Pozsonnyal ellentétben, Brno kifejezetten büszke a Habsburg örökségre, nem tussolták el a nyomokat, sőt, turistatáblákat helyeztek el mindenhol, hogy a helyiek és a külföldiek is kellően megismerhessék „Európa köldökét”. Ez szerintem nagyon korrekt hozzáállás, a kolozsvári tanács sokat tanulhatna tőlük…

Summa summarum: Ha választanom kéne a két város közül, az abszolút győztes Brno lenne, ott szerintem simán eléldegélnék, míg Pozsonyban, ha fizetnének, sem.

 

[AJÁNLÓ] MaghiaROMANIA blog

Ajánlom figyelmetekbe a MaghiaRomania blogot, mert csodák igenis vannak.

PRO Minoritates rovatomhoz hasonlóan kisebbségi témákat tárgyal, csakhogy nem kisebbségi, hanem többségi szemszögből. Szerzője, olahus egy bukaresti román fiatal, aki móresre megértésre tanítja az országot, és néha még engem is.

Stílusa lebilincselő és non-konvencionális, ami ebben a kényes témakörben szerintem varázseszközként hat. Legjobb példa erre, hogy a hosszú kommentlistákat mily könnyedséggel képes moderálni, anélkül, hogy személyes támadásba lendülne bárki ellen. Még akkor se, ha megérdemelné…

De győződjetek meg magatok erről a nem hétköznapi jelenségről, amit a MaghiaRomania blog jelent.

Te melyik honlapot ajánlanád szívesen, ebben a témában?

 

______________________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni a jövő bejegyzésekről,

keresd a jobb szegély mentén a  gombot!

____________________________________________________________________________________________________

 

[PRO Minoritates] NÉPSZÁMLÁLÁS 2011 – kész átverés vigaszpezsgő nélkül

Nem is olyan régen közzétették a várva sem várt népszámlálási eredményeket.

Egyáltalán nem meglepő, hogy fogytunk – mi már csak ilyenek vagyunk. Ahogy az sem, hogy a románok fogytak – gondoljunk csak a külföldi vendégmunkásokra. Habár az adatok önmagukért beszélnek, nem akarok belemenni semmiféle etnoszociológiai okfejtésbe, mert a jogban van egy egyszerű elv: ha a forma nincs rendben, akkor a tartalommal eleve nem foglalkozunk.

Márpedig az egész népszámlálás nincs rendben formailag és kísértetiesen hasonlít egy kész átverés show-ra… Először is, hogyan lehetne komolyan venni egy olyan adatgyűjtési akciót, amit rekordidő alatt akartak végrehajtani, pedig tíz évben egyszer van? Másrészt meg ott van az a rengeteg módszertani hiba, ami vagy a számlálóbiztosok konok tudatlanságából vagy egyszerű rosszindulatából, sokszor pedig a megszámláltak tájékozatlanságából is fakad:

 

[Manzárd] Egy señor emlékiratai – El Gran Carnaval, 25 Marzo, 2009 – *

Mit ad Dios mio, a múlt héten jött a hír, hogy a magyar gringók Carnavalt szerveznek holmi ír bodegónban. Hát mondom: hogy lehet az, hogy pontban hamvazószerdán csinálják, amikor az Isten is ferde szemmel néz ilyenkor. Ráadásul mit szólnak ehhez az írek, kik jómaguk is böcsületes katolikus népnek hírlenek a világon? A válasz nem is váratott magára – aszonták, hogy errefelé a protestánsak vannak többségben (¡ Hostia! Hihetetlen. – gondoltam), s hogy csak vasárnap kezdődik az abstinencia.

Több se kellett, hopp, fogtuk magunkat az apafis amigókkal, mondván: ezt kihagyni nem lehet! Fiesta, muchachos! – rikkantottam vígan az éjszakába, mikor harmincan nekilódultunk a lokál felé.

Volt ott mindenféle fura népség: az udvari bolondtól kezdve, a toi-toi-budis amigón és Cézáron keresztül maga Jesucristo is megjelent, keresztjével hol a vállán, hol a földön (már a fiesta vége felé). Házigazdáim iránti tiszteletből szívem szerint székely muchachonak akartam öltözni, de nem engedték, mondván, hogy ilyenkor az itt nem vagány. Inkább maradjak a sombreróval a fejemen s ponchóban. Mondom: bueno, ha ez nálatok így szokás, ám legyen!

 

A Gran Carnaval erőst jól sikeredett, de három kupica tequila után már azon rágódtam, hogy mi a nyavalyáért nem hoztam magammal a banjomat, úgy megjött a kedvem zenélni s énekelni a chiquitáknak. S merek fogadni 1000 pesóba, hogy egyedül nagyobb bailát csináltam volna, mint az a két helyi muchacho a pianókon. Kérdem: mit músicálnak; azt mondják: mulatósat, valamilyen Lajcsit…Hát, az ő lemezét se veszem meg szuvenírnek, ez egészen biztos.

 Nota: A piñadát kissé hiányoltam, mert odahaza úgy szokás. Mindenesetre jövőre a Santa Mariára esküdtettem fel a szervezőket, hogy legyen! Addig is adios és gracias, Kolozsvár!

a

a

Neked mi maradt meg abból a fergeteges éjszakából?

* A cikket az Apafi Mihály Református Kollégium Manzárd nevű diákújságjába írtam 2009 márciusában az Irish Music Pubban szervezett Egyetemista Farsangi Bálról, melynek szervezői közt volt az Apafi Kollégium Diáktanácsa is. A nagy sikerű bálról készült videók az alábbi címeken tekinthetők meg:
http://kukker.ro/showvideo/1010/farsangi_ bal_i.
http://kukker.ro/showvideo/1011/farsangi_ bal_ii.

A kíváncsiaknak még elárulom, hogy a mexikói jelmez ötlete onnan származik, hogy akkoriban én voltam a szenior (diákképviselő) a Kollégiumban. (Nem mellékes, hogy épp családi kézben is volt egy ilyen maskara.)

 

[Am o întrebare...] Ponta – amnezia juristului ipocrit

Într-un interviu acordat Gândului, președintele PSD Victor Ponta a răspuns, printre altele, la următoarea întrebare:

„Pentru viitoarea guvernare USL rămâne valabil acel “nem” categoric lansat UDMR-ului, sau v-aţi putea răzgândi, pe principiul evocat mereu de Kelemen Hunor&Co, în politică niciodată să nu spui niciodată?”

astfel: „Ştiu, le cunosc capacitatea de negociere. Dar decizia le-a aparţinut lor, ei au vrut să meargă cu această alianţă cu PDL-ul până la capăt.”

D-le Ponta, poate suferiți de amnezie, dar parcă era decizia USL de a nu guverna cu UDMR în niciun caz, ținta fiind peste 50% dintre mandate, fără discuții. Declarația Dvs. din decembrie 2011 făcută în acest sens poate fi citită aici. Oricum, decizia UDMR de a ține cu PD-L până la capăt înseamnă până la alegeri, în actuala compoziție a guvernului, iar întrebarea, dacă ați fi fost mai atent, se referă la o eventuală guvernare. Mă rog…

În continuare, vorbiți despre cele 15 puncte ale „programului” de guvernare a USL, printre se găsește una specială, și anume: „noi, USL-ul, nu vom fi de acord cu separaţia Universităţii de Medicină şi Farmacie din Târgu Mureş [...] trebuie să lucrăm pentru a opri această parte de segregaţie în România şi de discriminare pozitivă. Eu cred într-o Românie europeană, în care oamenii nu sunt segregaţi între cei care vorbesc română şi maghiară” 

D-le Ponta, poate nu știți că prescurtările precum USL, nu se articulează, dar nu asta e problema majoră.

 

[EGO] Alapelvek 2012-re

#1 Try to do things the other way round. It’s more fun.
#2 Cross the bottom-line only when interested.
#3 Don’t talk about achievements. Let them talk about you.
#4 Don’t talk too much anyway. Better observe.
#5 Go with the flow until 20, then start your own.
#6 Think big and dare more and Mountain Dew.
#7 Always content but try to enjoy at half-time.
#8 Let them keep the change.
#9 Special doesn’t necessarily mean eccentric.
#10 Reconsider these lines from time to time.

 

[PRO Minoritates] Szerelmem, az erdmagyar politika

Érdekesen alakult a viszonyom a politikával. Diákéveim túlnyomó része alatt családban, egyetemen és kocsmában egyaránt szapultam a politika bármilyen formáját, nemhogy az RMDSz-t meg a többi erdmagyar szereplőt. Tartottam a büszke, apolitikus értelmiségi status quo-t egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem változhat semmi, ha az értelmiség távol tartja magát a politikától. Nem mintha a nagykutyák közt nem lenne elég egyetemet végzett ember, de a diploma gerincet még nem tud egyenesíteni. Időszakonként változott, hogy éppen mennyi politikai hírt olvastam az elmúlt években, de nagyjából tudtam és értettem, hogy mi zajlik a globális, európai, romániai és magyarországi színtereken. Valamilyen szinten tehát kapcsolatba kerültem már mindhárom alakulattal.