PRO Minoritates

Kisebbségi ügyekkel, ezen belül főleg a romániai magyarokkal foglalkozó rovatomra kiváltképp illik a blogom szlogenje: qui tacet consentire videtur, azaz: a hallgatás beleegyezés. Éppen ezért igyekszem blogomban én is reagálni az éppen aktuális kisebbségi hírekre, nyilatkozatokra, törvényekre és jóslatokra (pardon, javaslatokra).

2012. febr. 22 NÉPSZÁMLÁLÁS 2011 – kész átverés vigaszpezsgő nélkül

Nem is olyan régen közzétették a várva sem várt népszámlálási eredményeket.

Egyáltalán nem meglepő, hogy fogytunk – mi már csak ilyenek vagyunk. Ahogy az sem, hogy a románok fogytak – gondoljunk csak a külföldi vendégmunkásokra. Habár az adatok önmagukért beszélnek, nem akarok belemenni semmiféle etnoszociológiai okfejtésbe, mert a jogban van egy egyszerű elv: ha a forma nincs rendben, akkor a tartalommal eleve nem foglalkozunk.

Márpedig az egész népszámlálás nincs rendben formailag és kísértetiesen hasonlít egy kész átverés show-ra… Először is, hogyan lehetne komolyan venni egy olyan adatgyűjtési akciót, amit rekordidő alatt akartak végrehajtani, pedig tíz évben egyszer van? Másrészt meg ott van az a rengeteg módszertani hiba, ami vagy a számlálóbiztosok konok tudatlanságából vagy egyszerű rosszindulatából, sokszor pedig a megszámláltak tájékozatlanságából is fakad:

• a népszámlálási biztosok nem kérdeztek rá vagy nem voltak hajlandóak beírni, legfeljebb többszöri felszólításra a nemzetiséget, az anyanyelvet és a felekezeti hovatartozást;

• a nemzetiséget csak ceruzával jegyezték, vagy csak kódot írtak be, annak ellenére, hogy azt kötelező módon betűkkel is ki kellett írni;

• a biztosok nem voltak hajlandók regisztrálni az időszakosan külföldön élő, kettős állampolgársággal rendelkező családtagok adatait, nemzetiségét;

• „összetévesztették” a nemzetiséget az állampolgársággal, és a nemzetiség esetében a románt tüntették fel;

• helytelenül jegyezték le a nemzetiséget: maghiară helyett magiara-t írtak be;

• nem mentek be abba a lakásba, amely nem szerepelt a számlálóbiztosnak előzetesen odaadott jegyzékben;

• tartósan távol levő személy űrlapot töltöttek ki olyan személyek esetében, akik az ország más településen tartózkodtak ideiglenesen – így nem számolták bele az illetőt az állandó helyi lakosságba;

• a kérdezőbiztosok visszautasították az egyetemisták feltüntetését a „P” űrlapon – így nem számolták bele sokukat az állandó helyi lakosságba – pl. Kolozsváron fontos lett volna a magyarság arányának 20% fölé nyomásában.

(Forrás: http://rmdsz.ro/uploads/kiadvanyok/files/Nepszamlalas%20beszamolo%2000b.pdf - 20. oldal)

Hiába kérdőjelezik meg ezek tudatában sokan a népszámlálási eredmények hitelességét és érvényességét, hiába jelezte az RMDSZ többször is a statisztikai hivatalnak a rendellenességeket, egyelőre semmiféle jele nem mutatkozik annak, hogy bárki beismerné a culpa maximát és hivatalosan is érvénytelennek minősítené az egész ramazurit.

Sőt, rátesznek egy lapáttal: legfrissebb információ szerint az adónyilvántartási (ANAF) rendszerből akarják kiegészíteni a meg nem számolt emberkék adatait. Hogy ez egy milliós nagyságrendben mekkora torzítást okozhat a román-magyar arányban, azt felbecsülni is nehéz, hiszen az adónyilvántartásban nem szerepel az adózó személyek etnikai, felekezeti hovatartozása.

Úgy néz ki, hogy a románokat azon kívül, hogy hány képviselőt küldhetnek az EU Parlamentbe meg az EU Tanácsában milyen súlyozást kap a voksuk, hidegen hagyja a dolog.

Annál durvábban inkább érint minket, magyarokat és nyelvi jogainkat, ha ennyiben maradnak az eredmények, hiszen előre láthatóan “négy vagy öt erdélyi kisvárosban és csaknem tucatnyi községben 10-20 000 erdélyi magyar veszíti el nyelvi, kisebbségi jogait”. Ahhoz, hogy megtarthassuk ezeket, a közigazgatásban érvényes 20%-os etnikai minimumküszöböt kellene csökkenteni a 2001. évi 215-ös törvényben, nem pedig egy európai bírósági döntés precedensében bízni. Miképp nem jelentett akadályt jónéhány román többségű önkormányzat számára, hogy semmibe vegye a törvény szavát, mikor többnyelvű táblákról volt szó, az európai bíróságtól se fognak reszketni, amíg személyre szólóan nem kapnak kényszervégrehajtási értesítést.

Szóval, ha puszta megfelelésből (az EU felé, mely kötelezte tagállamait az egyidejű népszámlálásra) akarnak a sz.rnak pofot adni, ám legyen… De nem tudom megállni, hogy egy következő bejegyzésben ne térjek ki arra, miképp képzelem egy normális népszámlálás forgatókönyvét – ugyan picit hosszabb lefutási idővel, mégis kisebb költségvetésből.

2012. febr. 9. Szerelmem, az erdmagyar politika

Érdekesen alakult a viszonyom a politikával. Diákéveim túlnyomó része alatt családban, egyetemen és kocsmában egyaránt szapultam a politika bármilyen formáját, nemhogy az RMDSz-t meg a többi erdmagyar szereplőt. Tartottam a büszke, apolitikus értelmiségi status quo-t egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem változhat semmi, ha az értelmiség távol tartja magát a politikától. Nem mintha a nagykutyák közt nem lenne elég egyetemet végzett ember, de a diploma gerincet még nem tud egyenesíteni. Időszakonként változott, hogy éppen mennyi politikai hírt olvastam az elmúlt években, de nagyjából tudtam és értettem, hogy mi zajlik a globális, európai, romániai és magyarországi színtereken. Valamilyen szinten tehát kapcsolatba kerültem már mindhárom alakulattal:

RMDSz – sokáig csak annyi közöm volt hozzá, hogy ha nem is szívből, de észből rá és jelöltjeire szavaztam a parlamenti és europarlamenti választásokon. Azért, hogy legyen kisebbségi képviseletünk, bármilyen is lenne az. Sokáig az a kép volt bennem, hogy tele van őskövületekkel, de idővel be kellett lássam, hogy bizony jelennek meg fiatal arcok, most fiatal az elnök is, az ifjúsági szervezetekből is folyamatosan törekednek felfelé. Egyet tudok érteni a lassú víz partot mos, lépésről lépésre taktikájukkal, szemben az EMNP radikális nézeteivel. A PD-L-s kormánykoalíció nyomon követve úgy tűnik, hogy nagyjából ki tudták csikarni, amit akartak, szép szóval vagy zsarolással kompromisszum által. A kormányzati részvétel pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a kisebbségi érdekképviseletet a maximális szinten művelhesse az RMDSz és ahhoz is, hogy a magyar önkormányzatok tájékozottabbak és bátrabbak legyenek a kormányzati pénzalapok lehívásához, például. Annak, hogy a tüntetések és Boc lemondása ellenére folytatják a kormányzást, még mondjuk megihatják a levét ősszel…

EMNT/EMNP avagy a Tőkés-párt – kb. egy évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba velük, amikor is megnyíltak a Demokrácia Központok, köztük a kolozsvári. Akkor meg voltam győződve arról, hogy ezzel a lépéssel simán beelőzik majd az RMDSz-t. Bevallom, engem is megnyertek ezzel a kezdeményezéssel, hiszen ez egy olyan fajta nyitást jelentett a lakosság irányába, amit az RMDSz csak később, az Erdélyi Konzultáció keretén belül tudott megismételni. A Demokrácia Központ hálózatban véltem megtestesülni azt a kisebbségi jogsegélyszolgálatot, amely teljesen hiányzik itthon, és amelyre igenis szükség volna! Alapításuktól számítva viszont eltelt több mint egy év, mégsem nyújtanak semmilyen más tanácsot/szolgáltatást, mint a magyar honosítási eljárással kapcsolatban, ez pedig kevés. Remélhetőleg más irányt vesz a dolog, amint csökken a kérelmezők száma. Becsülöm még őket az I. Kolozsvári Magyar Napok létrehozásáért, amihez igazi civil kurázsi kellett. Végül azért csalódtam bennük, mert egy ilyen civil hálózatnak, véleményem szerint, politika- és egyházmentesnek kell lennie, de az EMNP-t ugyebár éppen erre a struktúrára építették, Tőkést pedig egyáltalán nem lehet mellőzni. Egyelőre azonban nem úgy néz ki, hogy fel tudnák venni a versenyt a választásokon az RMDSz-szel, legfeljebb helyi szinten. Politikai programjuk (sic!) jóformán egyszerű ellentétezése az RMDSz kormányzati tevékenységének/stratégiájának, hasonszőrű kérdőíves konzultációjuk pedig nevetségesre sikerült. A választásokig pedig túl rövid az idő, hogy jól összerázzák a szervezetet és megszervezzék a kampányt.

MPP – avagy a Jenő-párt – A hajdani udvarhelyi polgármester neve rendesen összeforrott az általa alapított párt nevével. Mintha a párt minden egyes nyilatkozata, döntése és jelenléte személyéhez kötődne. Lényegében az alakulat kezdeti sikere személyes kultuszának, viszonylag korai hanyatlása pedig hatalommániájának és rugalmatlanságának tudható be. Az RMDSz fokozatos térvesztését és a FIDESz hajdani támogatását az EMNP megjelenése miatt nem fogja tudni kihasználni az idei választásokon, és előre láthatóan le fog kopni az erdmagyar palettáról, hacsak nem ad teret Jenő egy új vezetésnek és egy el nem szigetelődő pártpolitikának.

Mindet összevetve úgy látom, hogy az RMDSz megtarthatja parlamenti monopóliumát, ha teret ad helyi szinten az EMNP-nek, csak félő, hogy emiatt olyan ellentétek kerekednek a helyi tanácsokon belül, ami döntésképtelenséghez és csipkelődéshez vezethet. Az RMDSz további parlamenti jelenléte nagy mértékben függ attól, hogy a válságidőbeli kormányzás miatti kedvezőtlen képen miképp tudnak finomítani. Ehhez viszont nagyon jól kell kommunikálni a választók felé a megszorítások szükségességét, az általuk elért gazdasági mutatókat és a kormánykoalícióból kihozott kisebbségvédelmi eredményeket. A szervezeti kiforrottság és tapasztalat mindenképp az RMDSz javára billenti a mérleget, de az EMNP pimaszsága sem mellékes, miközben az MPP-t egészen biztosan kizárja a játszmából mindkét alakulat.

(A hozzászólások a lap alján találhatóak.)

2012. jan. 21. A “lekenyerezett” határontúl … vagy mégsem?

Érdekes volt követni az elmúlt évben, amint azon spekuláltak politológusok, újságírók, jogászok és közemberek egyaránt, hogy vajon lesz a határontúli újdonsült magyar állampolgároknak szavazati joguk vagy sem… És lőn.

Jutott ez eszembe a tegnapi napon, amikor letettem a magyar állampolgársági esküt. Elgondolkodtam azon, hogy mi is jár vele az eszmei értéke mellé: egy nagyobb hitelű útlevél, vízummentesség az Egyesült Államokba, munkaengedély-mentesség az EU-ban (a románok és bulgárok ellen ugyanis még mindig fenn tartja a kötelességet 9 EU-s tagállam, köztük a BENELUX államok és Anglia) és a már említett szavazati jog. Mit is mondhatnék mást, minthogy: Isten engem úgy segéljen, hogy mindet kihasználjam.

Szóval itt van ez a fránya szavazati jog. Természetesen kifogásolja ennek etikusságát az ellenzék és világgá kürtöli a médiában, hogy az egész csak azért volt, hogy a parlamenti többséget újabb négy évre (legalább!) bebetonozza a FIDESz, amely különben is egy mocsok számító dög.

Pedig mindez, kérem szépen, akárhonnan nézem, teljesen rendben van. Természetes, hogy minden párt kérkedik az eredményeivel, azaz a felszín alatt kampányol, hiszen minden politikai alakulat fő célja a hatalom megszerzése/megtartása. A kétharmados FIDESz pedig nem tesz mást, minthogy jótett helyébe jót vár. A politikában ugyanis adok-kapok, ígérek-teljesítek játszma zajlik. A “könnyített” állampolgárok pedig egyféleképpen tudják kifejezni hálájukat a nemzet összetartójának és gárdájának: szavazattal.

Nem mintha a nép általában az ideológia mentén járna szavazni… Sokkal inkább kézzelfogható (néha csak látszatkeltő) dolgokban gondolkodik: nyugdíjemelés, adócsökkentés, stb. A kisebbségi magyarok esetében ez a konkrétum most épp a megadott/visszaadott állampolgárság, és szorosan a FIDESz és Orbán nevéhez fűződik észben és lélekben egyaránt, ha tetszik az ellenzéknek, ha nem. Inkább ez utóbbi hibája, hogy akkoriban nem ismerte fel: a könnyített honosítás engedélyezése számukra is nagyobb szavazóbázist jelentett volna.

Persze, semmilyen garancia nincs arra, hogy a határontúli magyarság a FIDESz forgatókönyve szerint fog szavazni. Nehogy épp az történjen, hogy minden jótett elnyerje végül méltó büntetését, ahogy nálunk, Romániában ez rendszeresen történni szokott. Személy szerint támogatom, hogy a FIDESz folytassa a határozott kormányzást, de az abszolút hatalom megárt a demokráciának, és önkényes visszaéléseknek adhat teret, ezért egy működőképes ellenzéket is ki kell termelnie a következő választásoknak. Akármilyen bizarrnak hangzik, megfontolom majd, hogy más pártra szavazzak, hogy a FIDESz ne engedjen meg túl sokat magának.

2012. jan. 16. UPDATE avagy a kettős mérce újabb gyöngyszeme

Szerintem Romániában meg általában, a határon túl már senki sem lepődik meg azon, ha egy többségi nemzetiségű politikus saját magának mond ellent abban a pillanatban, amikor kettős mércét alkalmaz a sajátjait és a kisebbségieket egyaránt érintő kérdésekben.

A legfrissebb eset a kitekinto.hu (új magyar szótól átvett) cikkében olvasható. Tudniillik bizonyos Dan Voiculescu, a konzervatív párt szenátora, etnikai alapú diszkriminációval vádolja Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, amiért a hivatalnál tudomása szerint kizárólag magyarok dolgoznak. Antal ügyes érvekkel vág vissza, de most nem ez a lényeg.

Sokkal inkább az, hogy amíg Tőkést bírálják, amiért egyenesen az elnökhöz fordult az etnikai arányosság ügyében (lsd.alább), azzal semmi gond, hogy Voiculescu sem az illetékes Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul petíciójával. Talán azért nem, mert éppenséggel RMDSz-es ezen testület elnöke (Asztalos Csaba személyében), de sokkal valószínűbb, hogy azért, mert nincs egyetlen, etnikai alapon visszautasított román nemzetiségű jelentkező sem, aki panaszt iktatna. Gondolom, Sepsiszentgyörgyön különösen ügyelnek arra, hogy ne adjanak okot erre.

Másrészt, láthattuk az alábbi cikkből, hogy a konzervatív párt hivatalos álláspontja szerint az etnikai arányosság elve elfogadhatatlan a román rendszerben, mégis ennek szükségére hivatkozik a párttag Voiculescu egy héttel később, amikor magyar többségű és vezetésű önkormányzatról esik szó. Ügyesen tapint rá erre az elvi összeférhetetlenségre Antal, midőn visszavág azzal, hogy: „partnerek lehetnének egy olyan törvénytervezet kidolgozásában, amely a helyi közigazgatás mellett az államigazgatásban és a decentralizált intézmények esetében is előírná, hogy a lakosság etnikai arányának megfelelően alkalmazzanak munkatársakat”.

Tanulság Voiculescunak és hasonlóan gondolkodó társainak: ha sz.rba lépsz, ne csodálkozz, hogy büdös van.

Antal Árpád kijelentéséhez, miszerint: “a román hatóságok abbéli erőfeszítése, hogy rávegye a magyarokat az ország szeretetére, erőszaknak tekinthető”, egy egész cikket fűznék hozzá, melyet hajdan Czika Tihamér írt a mannán, december 1. kapcsán, és amivel teljesen egyet tudok érteni.

2012. jan.15. Tőkés és a románok fordított (etnikai) arányossága

Alapjában véve nem vagyok Tőkés-párti, de érdekesnek találtam az etnikai arányosság elvére vonatkozó múlt heti felvetését, még akkor is, ha elsősorban pártérdekből tette és nem a kisebbségi érdekképviselet iránti aggódásból. A manna.ro-n megjelent (szerk.: az mti-től átvett) cikkben a következőket olvashatjuk:

“Az ellenzéki és kormánypártok egyaránt elutasítják Tőkés László európai parlamenti képviselőnek azt a javaslatát, hogy építsék be az választási rendszerbe az etnikai arányosság elvét.” (az etnikai arányosság elve a kisebbségek számára, százalékos arányuknak megfelelően biztosított helyeket jelentene a döntéshozó szervekben, anélkül, hogy ezekért ringbe kellene szállniuk más nemzetiségű politikai erőkkel).

Figyeljük meg, pontosan hogyan is viszonyulnak a román pártok megszólított képviselői az előbbi gondolathoz:

“Sever Voinescu, a kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (PD-L) alelnöke és szóvivője “megdöbbentőnek és viccesnek” nevezte Tőkés javaslatát. Úgy vélte: amennyiben törvénymódosítási javaslatról van szó, az EMNT elnökének nem Románia elnökéhez, hanem a parlamenthez kell fordulnia. Voinescu szerint az etnikai arányosság elve sehol nem létezik.”

- a törvénymódosítás hivatalos eljárását illetőleg természetesen igaza van Voinescunak, de mintha megfeledkezne arról, hogy elnökünknek micsoda befolyása van a törvényhozásra (gondoljunk csak az éppen aktuális egészségügyi törvénytervezetre vagy az egyéni választókerületes törvénymódosításra), ezért Tőkés nem tévedett nagyot, midőn hozzá fordult;

- a szemellenzővel járó-kelő Voinescu viszont téved abban, hogy az etnikai arányosság elve sehol sem létezik, hiszen Finnországban például a finnországi svédeknek joguk van ahhoz, hogy számarányuknak megfelelő köztisztviselő beszélje a nyelvüket egy adott közigazgatási egységben.

“Cristian Diaconescu, a kormánykoalíciót támogató, független honatyákat tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) nevű párt elnöke “egzotikusnak” nevezte a felvetést. Szerinte az európai törvénykezésben régóta nincs helye sem a pozitív, sem a negatív diszkriminációnak, hiszen a pártoknak egyforma eséllyel kell megmérkőzniük egymással a választási küzdelemben. Szerinte elfogadhatatlan, hogy már a választások előtt ismert legyen egy nemzeti kisebbség számára a parlamentben fenntartott helyek száma.“

- Diaconescu szemlátomást nem érti, hogy a nemzeti kisebbségek szervezetei számára jóval többet jelent a választás, mint egy küzdelem a hatalomért a többi párttal. Itt egy népcsoportnak az érdekképviselete forog kockán, és néha bizony szükség van pozitív diszkriminációra (intézkedésre, helyesen mondva), hogy a számbeli hátrányból induló játékos egyenlő esélyekkel lépjen a csatatérre. Majd amikor román pártok is felvállalják a kisebbségek nyelvi és kulturális jogainak promoválását és védelmét, akkor elfelejthetjük az etnikai arányosság gondolatát… Közben Diaconescu megfeledkezik arról az analógiáról, hogy bizony vannak etnikai alapon elkülönített helyek az állami egyetemeken, magyar, roma és más kisebbségi személyek számára. Miért ne lennének politikai szinten is?

“Puiu Haşotti, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátusi frakcióvezetője “antidemokratikus aberrációnak” nevezte az ötletet, amit szerinte nem lehet beépíteni a román választási rendszerbe. Cătălin Ivan, a szintén ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) európai parlamenti képviselője szerint az arányosság elvét nem csak a nemzeti kisebbségek számára kell biztosítani, hanem Románia valamennyi lakosa számára. A képviselő nem ért egyet az etnikai arányosság elvének bevezetésével, mivel a romániai magyarságot nem érinti hátrányosan a jelenlegi választási rendszer.”

- üzenem Hașottinak, hogy lapozza fel az értelmezési szótárat a demokrácia szónál, hogy maga is rájöjjön, az ilyen rendszer egyik alapelve éppen a képviseleti arányosság, legyen az szociális vagy éppenséggel etnikai alapú. Az autonómia kapcsán is elhangzott érv, miszerint minden állampolgárnak ugyanazok a jogok járnak, már nem is lep meg. A logikai csapda viszont, amibe beleesett Hașotti, annál számottevőbb – gondolkozzunk egy kicsit: ha bevezetnék az elvet és tegyük fel, a kisebbségeknek járna 10% a parlamenti ülésekből, akkor a maradék 90% nem arányosan jár a román nemzetiségűeknek, vagy miafranc? S bár igaz, hogy a jelenlegi rendszer nem érinti különösen hátrányosan a nemzeti kisebbségeket, de a készülőben lévő egyfordulós egyéni választókerületes rendszer eléggé megtépné soraikat.

“Daniel Constantin, a szintén ellenzéki Konzervatív Párt (PC) elnöke szerint Tőkés kezdeményezése nem más, mint egy “kétségbeesett” kísérlet arra, hogy a romániai magyarság megőrizze parlamenti képviseletét a 2012-es választások után is. Constantin szerint ezt a javaslatot sem a felelős román pártok, sem Băsescu nem veheti figyelembe.”

- az egyetlen honatya, aki rátapintott a lényegre, mármint arra, hogy ez valóban egy kétségbeesett kísérlet, de nem a képviselet megőrzésére, hanem sokkal inkább az EMNP könnyített bejutására. Részletkérdés, ha Tőkésről van szó…

Összegzésképp elmondható, hogy az elv nyilván előnyös lenne a romániai magyarság és más kisebbségek számára, hiszen nem kellene aggódni a parlamenti ötszázalékos bejutási küszöb miatt, de félő, hogy túlságosan nagy teret adna a magyar érdekvédelmi szervezetek (RMDSz, EMNP, MPP) közti versenyre. Ez pedig könnyen olyan helyzethez vezethetne a parlamenti frakcióban, mint pl. az évekig húzódó “tanácstalanság” Székelyudvarhelyen, Szász Jenő polgármestersége idején. Éppen ezért úgy gondolom, hogy inkább maradjon az RMDSz monopóliuma a parlamenti képviselet, bármilyen csúnyán hangzik ez a szó, minthogy egymást szétcincálják a magyarok, a románok meg rajtu(n)k röhögjenek.