RSS

KÉT(ely)ESTem a Zooperában

02 nov

Azt hiszem, mondanom se kell, mily szörnyű érzés, valahányszor egyedül indulok el a Szamos ama partja felé, mely a kolozsvári magyarság kulturális lebuját támasztja. Nem a magány, nem az fáj – sok előadást társaság nélkül ajánlott megnézni, de mégiscsak megkönnyebbülést és örömöt jelent, ha van kivel megoszd az átélteket, főleg ha azok szinte törnek ki belőled -, hanem sokkal inkább az az érdektelenség, amit az ifjúság részéről érzek a színház irányában és nemcsak. A legarrogánsabb megnyilvánulás, amit hallottam ezen a téren, amikor egyik kedves ismerősöm a jegy árát elosztva állapította meg, hogy hány sörröl kellene lemondjon emiatt. A kocsmára, bulira van pénz, másra nincs! Miféle hozzáállás ez? – kérdem. Válasza egy gúnyos mosolyban ki is merül..és én is odébb állok.

A közöny gyökerei mélyen keresendők: a baj ott kezdődik, hogy az emberkéknek az se jut eszükbe, hogy egyáltalán van kultúra ebben a városban, s nemhogy nem néznek utána, pedig lassan mindenki számára egy kattintás a szükséges lépés, de még arra se vetemednek, hogy legalább a sült galambként eléjük pottyanó információkat egy kis figyelemre méltatnák. De azt már nem bírom és nem is fogom beismerni, hogy velem volna a baj, az én értékrendemmel, akkor sem, ha sokszor nemhogy ismerős lélekbe, de magam korúba is alig botlok a helyszínen, mert egyenértékű volna azzal, hogy egyáltalán nem a húszéveseké a világ, ha annak lelki tükrét nem birtokolják. Egy éntudat nélküli világot kapnánk, mely sose szembesül önmagával, ergo nem is ismerheti meg azt igazán.

Másrészt az öltönyömről jutott eszembe egy gondolat. Lássuk csak be, nem hiába mutatjuk legjobb formánkat, valahányszor színházba megyünk, ösztönösen takarva hibáinkat, legtöbb esetben egészen más valakit mutatva magunkból, mint akik vagyunk valójában. Igen, barátim, mi így védekezünk a színházban a színháztól, velencei tükrünktől, mely mindig a valóságot állítja elénk a színpadon. De mi a szimmetriát legszívesebben sose vállalnánk fel… Méghogy a király koldussal azonosuljon? (Sic!) – simára vasalt ing a cafatokkal? na neeee…Ne értsetek félre: nem azt tanácsolom, hogy hagyjunk fel a formával, a színháznak igenis meg kell adni a kellő tiszteletet. Mindössze annyit kérek, hogy maradjunk őszinték magunkkal szemben, ne tagadjuk meg képmásunkat a pódiumon. Mert ez így, ebben a formában beteges! Csak egy beteg lélek győzi meg saját magát afelől, hogy a fehér tulajdonképpen fekete. Na de mi van akkor, ha folytonos hátrálásunk közepette a színész maga lép felénk egy olyan fogással, melyre nem számítunk. Mondjuk, egyszer csak ott állna előttünk szint’úgy öltönyösen, külsőleg cájszra, akárcsak mi és szemével könyörtelenül sújtana le: EZ VAGY TE!

Be szép volna akkor látni, amint a gyáva szembeszáll, s a bátor fejet hajt.

Advertisements
 
2 hozzászólás

Szerző: be november 2, 2008 hüvelyk Uncategorized

 

Címkék:

2 responses to “KÉT(ely)ESTem a Zooperában

  1. Molnar Kata

    november 16, 2008 at 3:14 du.

    Szia Pista,
    azt hiszem, hogy olyasvalamirol irtal, amirol veget nem ero vitat folytathatnank…reszben egyetertek, valoban akadnak emberek, akik a sor araval merik ossze a szinhazjegy erteket. Viszont az is szembetuno, hogy a Kolozsvari Szinhaz “felkapottabb”, mint valaha. Miert van az, hogy ha nem rendelek idoben jegyet, akkor varhatok a kovetkezo eloadasig? ill. mikor “kicsipem” magam (hiszen barmennyire is jolesne farmerban es trikoban menni, nem teszem, mivel unnepekkor is feszengek a kivasalt oltozekben…hogy miert?, mert egyszeruen ez az illem, ilyen egyszeru. Nem az a kerdes, hogy onmagad adod, mert ilyenkor mindenki egy kicsit “mas”, egy kicsit unnepel, tiszteleg, bajolog, ahogyan eddig is tettek azok, akik eloadsra indultak. Es igen, a magamutogatas, amire te is ratapintottal es leginkabb az a pelda jut eszembe, amikor a vasarnapi szentmisen ott tiszteleg az a jopar ember, aki egyetlen vasarnapi miset sem mulasztott, de a hetkoznapokban nem eppen keresztenyi eletet folytat. Itt, a szinhazi eloadason valo jelenletnel, az eloterben valo alldogalas, mosolygas es kifinomult modorban folytatott beszelgetesek sorozata figyelheto meg, hiszen azoknak, akiket erint kritikad, valoban a jelenlet,a megjelenes a fontos, az hogy eszrevegyek oket, hogy valoban ezzel a felirattal tavozhassanak majd homlokukon: “En, aki szinhazban voltam…En, aki muvelt es a kuturalis eletben, a muveszetekben jartas vagyok”. Holott egyetlen eloadas sem szerez oromet neki.)Igen, talakozhatunk ilyen esetekkel, viszont az is nagyon erdekes, hogy mindig talalkozok korombeli ismerosokkel, amikor azt gondolom, hogy ha egyedul szinhazba indulok, akkor majd szunetben acsorogni fogok a szineszekrol keszult kepek elott…, de nem igy tortent, tortenik…

     
  2. reccsman

    november 17, 2008 at 11:06 du.

    Koszonom a szep kommentet. Ugy illene, hogy ne legyenek fenntartasaim s szuzen hagyjam kommented, mely szinte tokeletesen kiegesziti a bejegyzesem, teljesse teve azt, megis teszek 1-2 megjegyzest, rem nem baj…

    Eloszor is, hogy nagyon felkapott volna a kvari magyar szinhaz – azer tulzas…nem olyan nehez a studioeloadasokat megtolteni, valljuk be..meg azt, h nagyon sokan valoban farmerban es trikoban jarnak szinhazba..a farmer meg okes, ha nem hasad meg le, egy izlesesen tarsitott inggel. Hol van tehat az illem? hol maradt? vszinuleg ott,hon(nét) kulonben sem erkezhetett volna a het ev alatt. Egy dolgot viszont nem ertek: miert hasznalod a “feszengek” iget? Maskulonben sztem, akiben benne van a hajlam h ienkor kicsit unnepeljen, tisztelegjen, es nem feltetlenul bajologjon (hacsak nem sajat magaban :P), az maris onmagat adja, semmi “mast”. A magamutogatos peldad nagyon tetszett, szamomra ez a mintapelda, csak most epp nem kapott helyet a bejegyzesben.

    Vegul: nem azt mondtam, hogy sose botlok ismerosokbe, valahanyszor szinhazba megyek, de nem mindig, inkabb azt akartam kiemelni, hogy elindulni nehez egyedul, hisz arra sosincs garancia, h vkit biztosan talalsz majd, akivel megoszthatod az elmenyeket..

     

Bátran bökd ki, ha valami a begyedben van!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: