RSS

Vakon a Házsongárdi temetőben

08 nov

,,Boldogok vagytok, akik vesztesnek látszotok, mert ti fogtok győzni: tiétek a mennyek országa!”

Bizony mondom néktek: Bízzatok bennem, testvérim, és kövessetek, mert én vagyok az út, az igazság és az élet. Mert atyám azért külde e világra, hogy fény legyek a sötétben, s ki engem lát, el ne vesszen. Örvendezzetek hát, ti, kik – ámbár csukott szemetek – mégse botorkáltok az éjszakában, mint megannyi embertárstok; és adjatok hálát Uratoknak, Isteneteknek a kegyelemért, melyet tőle kaptok. Kövessetek…

[…]

Megérkeztünk. Nyissátok hát szemetek – ne csak engem lásson lelketek. Nézzetek körül.. mit láttok?…

Vakok, Uram, mindenütt! de miért azok és miért oly sokan?”

Bizony mondom: nem azért vakok ők, mert ílyennek teremté őket a Teremtő, hanem mert így akarták ők, kiket eme könnyű és széles útra csábíta a vakság mámorító íze-illata.

„Hisz’ dícső őseink sírját tapodják, jó Uram! Ne engedd! Hát nincs ezekben semmi TISZTELET?”

Gyarló az ember. Nem látnak, tehát botlásaikért nem felelnek – gondolják. De majd eljő ama nagyszerű nap, mikor újra eljövök, és mind megítéltetnek.

Döntik-zúzzák köveink…Halottaik a mi hallotainkra temetik. Ó, mily gyötrelem, miért kínozol, Uram?! Miért hozál ide? Te megállíthatnád e szörnyű csapást!”

Türelem, gyermekim, az idő még nem jöve el.

Kiabálnak, káromolják az Istent, harsányan nevetgélnek…miféle csőcseléket zúdítottál Szent Földünkre?”

Ők így „látják” egymást…fülükig érő szájjal és szájukig érő füllel. Szemükkel ha nem akarnak, kényszeríteni én se tehetem – az idők kezdete óta, még mielőtt kiűzetett az ember a Paradicsomból.

Löknek, húznak, kapaszkodnak! Becsukom szemem, befogom fülem, eltakarom testem, mindhiába: látom-hallom-érzem őket! Kegyelmed terhes, Uram, számomra, könyörgöm, fossz meg tőle!”

Olyan leszel, mint ők. Valóban ezt akarod? Te kicsinyhitű…

„Nem! Nem! Uram, csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. Krisztus, kegyelmezz!

Imád meghallgatást nyert. De ne feledd: Urad kegyelmét te magad is sugárzod felebarátid felé, és felelős vagy őértük. Megáldalak tehát téged, hogy félelem nélkül vezesd ki őket a sötétség poklából! Fogd meg kezük, beszélj hozzájuk! Meglásd: hatalmas az az erő, mellyel felruházlak téged, hogy majdan velük együtt léphessetek be a mennyek kapuján!

Az én feladatom most véget ér. Menjetek hát…

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be november 8, 2008 hüvelyk Uncategorized

 

Bátran bökd ki, ha valami a begyedben van!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: