RSS

Hadi tudósítás: március 15.

15 Már

Szégyen, nem szégyen, most először volt alkalmam részt venni a kolozsvári március 15. déli órák rendezvényein, az eddigi években csak az estire értem el. Ennek fényében gondolom  érthető lesz az alábbi sorok “kezdő” ujjongása, reményeim, illetve félelmeim.

Jó cserkészlegényként gyülekeztem is háromnegyed 11-kor a Protestáns Teológiai Intézetnél, bő negyedórával a Kezdet előtt. Meglepetésemre szinte egyedül találtam magam az épület kapuinál, az ácsorgó rendőröket és csendőröket nem számolva. Egyszóval nem volt túl biztató a körkép. Reméltem, hogy az utolsó öt percben majd becsődül a több ezres tömeg arra a járdaszegélyre, amin álltam – elvégre ott volt a találkozó hivatalos helye. Az idő mindenesetre megfelelőnek tűnt: nem túl tavaszi, de legalább nem is téli, így nem láttam efféle akadályát annak, hogy sokan legyünk.

A kezdeti magány nem is hagyott tétlenül. Különösebb előzetes tervezés vagy megbeszélés nélkül kezdtem telefonon keresni a hozzám közelállókat. Rökönyömre a válaszok majdnem tökéletesen fedték a létező opciók palettáját: az egyik munkában, a másik suliba készül, a harmadik alszik, a negyedik nem veszi fel, az ötödik pedig nem akar “magyarkodni”.

A pofoncsapás volt lakóhelyemre, a teológiával szomszédos Apafi Kollégiumra (megj.:  90 diákot számlál, a Vezetőség szerint a kolozsvári magyar diákelit lakik itt) vetette még reményteli tekintetemet. Ejnye – gondoltam -, mégse lehet olyan nehéz legalább három napot az évből jelenlétünkkel megtisztelni: október 23., augusztus 20., március 15. Tévedtem. Az Apafi kapuin mindössze 6-7 diákot láttam szállingózni, a valós szám se lehet sokkal több.

Közben a tömeg persze gyűltön gyűlt, de kevés ismerős arcot számláltam, és a járda sem telt fel átjárhatatlanul. Bosszantott, de legalább jutott elég kokárda és énekeslap.

Végül udvarról érkező énekszóra nyíltak a Teológia kapui és feltűntek a legények és leányok, rezesek és…dobpergés…gárdisták. Hol a kakukktojás? Na, pont ez az! Annak ellenére, hogy a 9 szervezetből álló szervezőcsapat kizárta a Székely Gárdát és a Hatvannégy Vármegyét, ezek pofátlanul becsaptak a lovak közé, és a felvonulás törzséhez csatlakoztak a Teológia udvarán. (róluk még szó esik) Hab a tortán: elinduláskor az EMI zászlaját csapta arcomba a szél.

Bánatomra a Magyar utca csupán egyik sávját foglalhattuk el, érthető okokból: Kolozsvár forgalmi ütőeret egy félórára sem lehet lezárni. A rezeskísérettel ellátott pattogós ütemű énekek viszont kompenzálták mindezt. Felemelő és felszabadító volt, amint a tömeg egyként harsogta Gábor Áron rézágyúját és Kossuth Lajos üzenetét.

A Brassaihoz érve viszont fura dologra figyeltem fel: nemhogy üres lenne az iskola, mert ünnepnap, hanem kíváncsi fejek és szemek sokasága lepte el az ablakokat. Kérdem: hova gondol egy magyar iskola, amikor nem engedi vagy egyenesen nem viszi tanulóit egy ilyen rendezvényre!?

Csak az engesztelt ki valamelyest, hogy az unitárius templom sarkánál kokárdás-zászlócskás óvodás csoportot pillantottam meg, egy fiatal óvónénivel az élen. Több ilyen nőre volna szükség – gondoltam.

A Magyar Követség mellett elhaladva a zúgolódás érzése hatott át: mert hiába támogatja és képviselteti magát bizonyos rendezvékenyen az illusztris intézmény, igazán szervezhetett volna valamilyen saját akciót, például egy nyílt napot.

Végig énekelve fordultunk a Szent Mihály kapui felé, ahová pusztán a hirtelen felcsapó hóvihar is betessékelte a felvonulókat. Az istentisztelet végeztével az égi csapás is lelohadt, kedvezve az ünnep folytatásának. Számomra érthetetlen módon azonban jelentősen megcsappant az ünneplők száma a Biasini szálló előtti koszorúzásnál. Itt már az Egyetem utca teljes széltében élvezhettük a mozgásszabadságot, és idővel a nap is kisütött – például a himnuszok közepette. A körülállókkal megegyeztünk abban, hogy igazán elég lett volna egy-egy közös koszorú, egy román és egy magyar koszorú, mint teleaggatni a ház falát. A beszédek, kiváltképp a román fél üzeneteinek közepette hozta a formáját a Gárda és a Hatvannégy Vármegye, “Székelyföld nem Románia” latin- és róvásírásos feliratot emelve a magasba. Tették mindezt a tömeg magjában, a kamerák fókuszpontjában. Szűk szomszédi köröm és jómagam legnagyobb csalódása ért, amikor az előbb említettek koszorúit vetették Petőfi neve mellé: a legnagyobb tapsnak örvendtek. (naivan gondoltam, hogy nincsenek semmilyen képviselőerő birtokában)

A himnuszokat követően diadalittasan átvonultak a főtérre, ahol csoportosan pózoltak és irredenta szövegeket skandáltak. Nem volt túl méltányos alternatíva a beígért élőszobor-park és kokárda-készítés programra, amely elmaradt. Mire a tömeg végképp szétszéledt, néhány korty teával és falat kaláccsal nyomtatva a napot, a Gárda uccu neki, marsírozni kezdett a Deák úton (Eroilor). Mi járt a fejükben, mi nem, majd a sajtóból megtudjuk. Az biztos, hogy páran a hűvösön töltik az éjszakát, ugyanis a csendőr-rendőr brigád sem maradt rest, és nyomban utánuk eredt.

Tuti, ami biztos: az egyszerű román szemlélő, olvasó, TV-néző merő tudatlanságának betudhatóan se fog azon elmélkedni, hogy bizonyára a gárdisták és a hatvannégyesek csak egy kis csoportot tesznek ki, olyan mint náluk a Noua Dreaptă, tehát nem az összmagyarság ideológiáját képviselik. Az ilyen ember sokkal hajlamosabb az általánosításra, mint gondolnánk, és az, hogy az erdélyi magyarságot revizionista, szeparatista bőrbe bujtatja, a lehető legnagyobb interetnikai veszélyforrás!

Ennek a posteriori orvoslására egyetlen mód van, ha már a helyszínen nem sikerült sem a szervezőknek, sem a tömegnek egyértelműen elhatárolódnia a szélsőséges szervezetektől. A szervezők kötelessége, hogy a sajtót, elsősorban a románt minél hamarabb pontosan tájékoztassa arról az állásfoglalásról, mely remélhetőleg ellentétes a szélsőjobb nézetekkel.

Végül mindannyiunk nevében meg szeretném köszönni a Gárdának és a HVIM-nek, hogy sikeresen felkavarták a kedélyeket e szépnek induló napon! Mert lehet, hogy Székelyföldön meg lehet úszni, de Kolozsváron bizony következményekkel jár, és nem azokon csattan, akik egy napra jöttek a városba.

Advertisements
 
5 hozzászólás

Szerző: be március 15, 2010 hüvelyk PRO MINORITATES

 

5 responses to “Hadi tudósítás: március 15.

  1. Zsigi

    március 17, 2010 at 8:56 du.

    Szomorú! :(

     
    • reccsman

      március 17, 2010 at 9:03 du.

      nem fejtenéd ki?az olvasók kedvéért.

       
  2. Gajdos György

    március 19, 2010 at 2:18 du.

    Elsősorban: a 64 Vármegye Ijjúsági Mozgalom szervezte tevőlegesen a március 15-iki ünnepségeket. Az összes többi ifjúsági és nem ifjúsági szervezet kisajátította magának a látványos elemeket. A szép, látványos tömeg igenis a magukfajta önfeladók által szélsőségesnek titulált szervezetek szimpatizánsainak tömege volt. Tudjuk ezt hiszen mi szerveztük, majd mindenkit személyesen ismertünk. A szervezésben ugyan igénybe vettük a kevésbé megbélyegzett szervezetek formai hozzájárulását, mert könnyebben megszerezhetővé váltak a szükséges engedélyek. De ha csak az RMDSZ vagy mit tudom én milyen középiskolás szervezetek vettek volna részt akkor max. 30 fő lett volna részvétel.mert ahogy írtad, ti toleránsék nem vagytok képesek semmire, mert a toleranciátok éppen azt jelenti, hogy nem tőrődtök semmivel, azért is jutottatok ellenállás nélkül oda ahova jutottatok.

    Ha többen tudnák, hogy milyen módszerekkel figyeltetik és hurcolják meg azokat a magyarokat Erdélyben akik nem hódolnak be hanem csupán elmondják véleményüket a lassan tényként előálló erdélyi magyar megszűnés és önfeladás közepette akkor azt is tudná, hogy a románok által értelmezett “tolerancia” magyarságunk másodlagossá tételét, a magyaroknak románok előtt való feltétlen megalázkodását és ismételt megaláztatását jelenti a románok uralkodó voltának kifejezésére. Ebben a közegben egy erőt mutató szervezet mint a Magyar Gárda Székely Szakasza,ami nem szélsőséges, csupán tevőlegesen magyar (nem úgy mint maguk fotelmagyarok), szükséges és a magyar autonómia ügyét sokkal hatásosabban képviselő szervezet mint bármely más szervezet amely mindig kiszámíthatóan elfogadja a román többség “demokratikusan” megszavazott magyarellenes intézkedéseit. Ha Kolozsvárt fertőzi valami jelenleg, az a polgármester azon makacssága, hogy magyarul nem tüntetik fel a közhasznú táblákat, de kínaiul igen. Erre a pökhendi, folyamatos, áldemokratikus leszavazásra válasz a Magyar Gárda.

     
  3. Nomi

    március 20, 2010 at 4:54 du.

    milyen jó, hogy egyeseknek annyi szabadidejük van, hogy jut belőle a világ megváltására is….

    Ahelyett tanulnánk inkább románul és igyekeznénk beilleszkedni a társadalomba. sztem hasznossabb lenne.

    A másik pedig, nem egy nap kell verni a mellünket, hogy mekkora magyarok vagyunk. Nem a külcsíny számít, hanem az, hogy belül kik vagyunk.

    A magyarok ezzel a cécóval csak azt bizonyították, hogy semmivel se különbek a román “honfitársaiknál”.

    A másik pedig, magyarázd el az egyetemen román kollégádnak, hogy te nem azt az eszmét vallod, mint a felvonulók… Próbáljátok csak ki.

    Apropó, mit mondtak a románok, akik éppen órán voltak, mikor elvonult a tömeg a Jog épületénél. Vonulnak a magyar tüntetők!!! Nem márc. 15-ét ünneplők…

    A romániai magyaroknak nincs szüksége az ilyen cécókra…

     
  4. keri

    április 12, 2010 at 12:36 de.

     

Bátran bökd ki, ha valami a begyedben van!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: