RSS

Miért maradtam Romániában?

23 ápr

Azért, mert itt születtem, ez a hazám, ide tartozom. Pedig, bizisten, nagyon el akartam menni.

Nem is olyan rég, az egyetemi éveim alatt nagyon elegem lett ebből az országból és emlékszem, mennyire kívánkoztam külföldre. Az volt az érzésem, hogy itthon hiába gürcöl az ember, mégsem a lelkiismeretes munka és a tudás, hanem sokkal inkább a kapcsolatok és a gátlástalanság jelentik a siker kulcsát. Elég a diplomás szüleimre gondoljak, akik vért izzadtak azért, hogy én és a húgom a lehető legjobb körülmények közt nevelkedhessünk és tanulhassunk. Ugyanez érvényes a nagyszüleinkre is. Ezzel a mintával szemben állnak olyan újgazdagok, akik különösebb műveltség vagy erőlködés nélkül verekedték át magukat a rendszerváltás évein és mások kiszolgáltatottságán, naivitásán gazdagodtak meg. Gondoljunk csak azokra, akik pofátlan árakon seftelték az árut Magyarországból meg Németországból, illetve a máig regnáló demagóg és kapzsi politikusainkra. Tisztelet a kivételnek.

A folyamatosan bátorító és a tudást, kitartást díjazó középiskola után elkeserítő volt azt tapasztalni, hogy az egyetemen csalással és másolással is diplomát lehet szerezni, a munka piacán pedig a nagyotmondó és agyafúrt alakokat állítja be sikeres példának a romániai társadalom. Mindeközben, Nyugat-Európáról az a képzetem alakult ki, hogy a versenyt és az egyenlő esélyeket promoválja, illetve a hozzáértést, a tehetséget és a képességeket mindenek előtt ismeri el. Nem voltam egyedül ezzel a gondolattal, hiszen százával, ezrével hagyták el az országot a jobbnál jobb képességű fiatalok egy szebb élet és karrier reményében. Az irónia abban áll, hogy a politikum nem is mozdított elő olyan programokat (pl. fizetett gyakornokságok), amelyek a fiatalok marasztalását célozták volna, hiszen nekik sem állt érdekükben, hogy olyan értelmiséget neveljenek, amely veszélyeztetné a közéleti status quo-jukat.

Nos, az évek során a Nyugat iránt érzett vágyakozás ugyan nem szűnt meg, de mindenképp enyhült bennem. Hallottam sok sikersztorit, jóval kevesebb be nem teljesült álmot is, de nem ez a lényeg. Időközben rájöttem, hogy a nyugatiak sem éppen szentek, és biza ott is van nepotizmus meg favoritizmus, csak enyhébb és kevésbé nyilvánvaló formában. Ott is a “felső tízezernek” van a legsimább és legegyenesebb útja a sikerhez, csak mélyen a zsebekbe kell nyúlni (fizetetlen gyakornokságok, irtó drága nyári egyetemek és konferenciák). De ami igazából eltántorított a kitelepedéstől, az sokkal inkább társadalmi, mintsem anyagi jellegű.

Történt ugyanis, hogy a 2007-es uniós csatlakozásunk után tömegével ment ki boldog-boldogtalan és igencsak megromlott a magunk fajta kelet-európaiak imidzse. Reméltem, hogy a magyar útlevél enyhít a dolgokon, de bizony Orbánék rendesen keresztbe tettek európai szinten a teljhatalmi visszaéléseikkel. Nem bonyolodok ebbe most bele.

Közben megértettem, hogy a pénz sem minden. Felfedeztem egy rakás olyan dolgot, amit nem lehet megvenni vagy pótolni a jóléttel. Egyrészt, hiába talál az ember új barátokat és honfitársakat máshol is, attól még idegen marad a legrendesebb külföldiek szemében is. Továbbá, elvész a támogató családi környezet, amely mindig hazavár, illetve az a természetes etnokulturális környezet, amibe az ember beleszületett és nevelkedett, beleértve az anyanyelv ápolását, amely az iskola nélkül nem lehet teljes. Nem beszélve arról, hogy a leendő gyerekeinek sem lesz képes megadni mindazt, ami a szülőföldön magától értetődően járt.

Megértettem azt is, hogy a problémák elől nem csak a menekülés az egyetlen út, hanem orvosolni is lehet őket, sőt, erre van igazán szükség. Kérdem: ha mindenki elmegy, akinek nem tetszik a rendszer, akkor ki fogja megváltoztatni? A Romániáról alkotott képem ugyan keveset javult, de legalább tudatosultak bennem azok a fő gondok (intolerancia, gyűlöletbeszéd, közömbösség, felületesség, stb.), amelyekkel itthon szeretnék megküzdeni, hogy élhetőbbé tehessem a közvetlen környezetemet és szülőföldemet. Magamnak és a leendő gyerekeimnek egyaránt.

Ezért maradtam, hát. Tiszta szívből hiszem és remélem, hogy jó döntés volt. Nem mondom, hogy a Nyugat mézesbödönjét nem kívánnám többé, de már nem látom akkorának és feneketlennek sem. Méhek itthon is vannak, csak be kell gyűjteni a mézet…

Advertisements
 
5 hozzászólás

Szerző: be április 23, 2013 hüvelyk Uncategorized

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

5 responses to “Miért maradtam Romániában?

  1. gashicsavargo

    április 25, 2013 at 1:01 du.

    Te Drusza, de te most Bukarestben élsz. Nekem Bukarest épp olyan idegen, mint a külföld. Ha kéne válasszak a Nyugat és Bukarest között az elözőt választanám. Ha Bukarestben maradsz hosszútávon az is idegen. A gyermeked nagyjából románul fog beszélni és valószínűleg az ottani Ady líceumba kéne járasd, hogy ne feledje el mik az ő gyökerei. De most például, ha Kolozsváron akarnék maradni még is mit kezdenék a diplomámmal és tudnám-e olyan szinten művelni, azt amit csinálok, mint külföldön?

     
    • reccsman

      április 25, 2013 at 1:15 du.

      Jogos a hozzászólás, de minden, ami Bukarestben van, számomra ismerős, még akkor is, ha vannak gondolkodásbeli különbségek Erdélyhez képest. Megnyugtatlak, hogy eszem ágában sincs Bukarestben családot alapítani, de való igaz, hogy szakmai szinten beszűkülhetnek a dolgok, ha az ember meghúzza a határokat. Ezt az egyensúlyt az önmegvalósítás és a szociális boldogulás között még meg kell találjam. Régebb az volt az érzésem, hogy kinőttem a kisvárost, mint amilyen a szülőhelyem (Székelyudvarhely), de most inkább úgy látom, hogy hazatérve az lenne a küldetésem, hogy meghonosítsak új dolgokat, amiket tanultam és tapasztaltam a nagyvilágban. Éppen ezért a külföldi tanulmányokat vagy munkát továbbra sem zárom ki teljesen az opciók közül, de mindenképpen ideiglenes jellegűnek képzelem. Az elmúlt években rájöttem, hogy mégsem vagyok annyira kozmopolita, mint képzeltem vagy szerettem volna magamat látni.

       
  2. Lajos

    április 26, 2013 at 9:02 de.

    Hajrá :)

     
  3. tyuki

    április 29, 2013 at 1:26 du.

    Alapvetően egyetértek. Kis finomságokat bele lehetett volna szőni az írásba. Például vannak bizonyos szakmák amelyekkel kint fényes vagy legalábbis csiláámlóbb karriert lehet futni, míg itthon csak tengődés várna az illetőre. Továbbá vannak olyan társadalmak ahol mindenki bevándorló. Vagy annak a leszármazottja. Kanada, az AEÁ, Ausztrália vagy Új Zéland. Csak Kanadáról tudok referálni. Onnan nem nézik ki az embert. Meg az Államokból sem. Hogy lehet – e kötni tarós, mély és igazi barátságokat? Az más kérdés. Valamint…. nem ”Magyarországból sefteltek”, hanem Magyarországról, de ez csak jóindulatú kekeckedés.

     
    • reccsman

      április 29, 2013 at 1:50 du.

      Köszönöm a hozzászólást, tyuki! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem még mindig nagy mániám az Európai Unió és az intézményrendszerében adódó munkalehetőségek, de időközben hazai irányba is mozdultam, mégpedig a kisebbségvédelem felé. Mert hogy az EU-s szakmákat kizárólag külföldön, főképp Brüsszelben lehet jól űzni, a kitelepedésről pedig már taglaltam a gondolataimat. Ami a bevándorlós országokat illeti, megértem a vonzerejüket, de azt is látom, hogy uniformizálják az embereket egy polgári nemzet eszméje alapján. Nekem úgy tűnt, hogy Amerikában is kinéznek, ha csak másodsorban vallod magad amerikainak. Az amerikai oktatási rendszer szerintem nagyon erőteljesen mossa az agyakat, sok a propagandaprogram és kevés a sokszínűséget bátorító, ezért a másodgenerációs mexikói bevándorló eléggé eltávolodhat a gyökereitől, ha a családi környezet hanyagabb vele szemben. Mély barátságokat bizonyosan lehet kötni, de akkor is az anyanyelven a legőszintébb és a legkifezőbb egy kapcsolat.

       

Bátran bökd ki, ha valami a begyedben van!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: