RSS

Kedves ateista (fele)barátaim!

10 ápr

NB: Akinek nem inge, ne vegye magára. Ez nem csak a cikk egészére vonatkozik, hanem pontonként is. Egyetlen kérdésem vagy megállapításom sem érvényes minden ateistára vagy minden hívőre.

Jó pár dolog van, amiben többé-kevésbé egyetértünk, jókat beszélgetünk, hiszen nagyrészt nyitott, jó fej, toleráns fiatalok vagytok, akik hisztek egy liberális társadalomban, egy demokratikus és szekuláris államban. Maximális az egyetértés köztünk, amíg el nem érünk a vallás és hit témájához – kicsit olyan ez, mint amikor a román barátaimmal elérünk a történelemhez. Amikor hevesen vitázunk, előbukkan pár olyan dolog, amit nem értek vagy ellentmondásosnak tűnik, ezért felvetnék pár kérdést nektek:

1. Miért pont Darwin az egyik példakép? Csak mert kitalálta az evolúcióelméletet? Kérdem azért, mert igazából Darwin se volt képes arra, hogy a folyamat kiindulópontját megnevezze és addig, amíg erre nem derít fényt a tudomány, miért volna az evolúció ellentétes az isteni teremtéssel? (Tudtommal a katolikus egyház jelenlegi álláspontja szerint a két elmélet nem összeférhetetlen, sőt, kiegészítik egymást.)

2. Miért gondoljátok azt, hogy a ráció és a hit nem fér meg egymás mellett? Miért nem lehetne hinni valamiben (pl.: isten, túlvilági élet) addig, amíg nincs tudományos bizonyosság afelől, hogy a hit tárgya nem létezik? Hogyha valaki kellő rugalmassággal kezeli hitét és engedi, hogy értelme fokozatosan haladja meg saját maga határait, amint alkalomadtán megbizonyosul hitének ellenkezőjéről, nem hiszem, hogy ártana vele családjának, barátainak vagy a társadalomnak. (Ne feledjétek, hogy ti is ugyanúgy hisztek, bíztok és reménykedtek dolgokban és személyekben, mint a vallásos ember, csak az isteni tényező hiányzik az egyenletből.)

3. Tapasztalatom szerint többen közületek előbb az egyházi intézményből ábrándult ki és vált antiklerikálissá, mintsem egyből ateistává. Ezen nem is csodálkozom, hiszen az egyház eleve emberi konstrukció, ki van téve az emberi hiba lehetőségének, benne van a “gyarlósági faktor”. De miért szükségszerű ezt az egyházellenességet kiterjeszteni a vallással/hittel és végül magával a vallásos/hívő emberrel folytatott harcra? (Főleg, ha elfogadjátok a 2. pontbeli érvelésemet) Továbbá: mitől más egy ateista racionális térítése, mint a keresztény misszió a gyarmatokon, ha mindkettőt erőszakosan és megvetéssel végzik?

4. Sokan közületek a tolerancia bajnokai: véditek a gyengét, a sötétbőrűt, a meleget – mondhatni, csak az intoleranciával szemben vagytok intoleránsak. Azt mondjátok, megértitek és elfogadjátok a másságot, bármilyen formát is öltene, de akkor miért tesztek kivételt a vallásos emberrel – az ő mássága miért nem fér bele a képletbe? Netán a vallásos ember olyan, mint egy náci tiszt vagy egy kommunista szekus, aki nem érdemel megértést és elfogadást?

5. Néhány dogmát magam is megkérdőjelezek (pl. szeplőtelen fogantatás, gyóntatás szentsége, pápa csalhatatlansága), de nem találok észszerű választ arra, hogy miért vállalták volna a mártírhalált és mi hasznot húztak életükben az apostolok, ha Krisztus feltámadása hazugság lett volna? (Természetesen ettől még nem kell hinni benne, de adott a választás lehetősége, mert egyelőre senki sem cáfolta meg minden kétséget kizáróan)

6. Néhányan azzal érveltek, hogy lehetsz jó ember akkor is, ha nem vagy keresztény vagy egyáltalán vallásos. Elég, ha elsajátítod a humanista értékrendet és kész is vagy. Ezzel egyet tudnék érteni, ha Európában nem pont a kereszténység hozta volna azt a paradigmaváltást, a hellenizmussal karöltve, amely végül kitermelte magát a humanizmust. De lehet, hogy én tudom rosszul.

Bónusz: Amikor kellemes hosszú hétvégét kívánunk nektek Húsvétkor vagy Pünkösdkor, szoktátok ezt a köszöntést egy Áldott Ünnep!-pel viszonozni? Továbbá, mit csináljunk az Isten hozott!, Isten éltessen!, Isten veled! és Isten áldjon! kifejezésekkel?

Őszinte barátsággal és kíváncsisággal várom a válaszokat, érveket és elveket, egyetlen kéréssel: egymást ne támadjuk!

Reklámok
 
10 hozzászólás

Szerző: be április 10, 2015 hüvelyk Uncategorized

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

10 responses to “Kedves ateista (fele)barátaim!

  1. franceeecoshqa

    április 11, 2015 at 7:09 du.

    Reccsman, közhellyel kell kezdeni? amúgy rég folyik a vita arról, ehogy mindent szó szerint kell-e venni. Gondolok itt a szeplőtlen fogantatásra, s ehhez hasonlókra… de kemény falatot fogtál ki, így vitaindítónak. Én nem vitázom. Számomra a hit egyfajta menekülési útvonal, s én pl abban hiszek, hogy az Isteni szikra bennem van, de egyszersmind külön is, akire rábízhatom a terheimet. S ha így teszek, akor hihetetlen, földöntúli megkönnyebbülés a jutalmam. Ezt leírni nem lehet, csak átérezni. S tőlem a fizikusok kórusban jöhetnek kántáni, akkor is hinni fogok, mert nekem így esik jól, az én neveltetésem errefelé mutat. S nem a vallásos neveltetésemre gondolok, sokkal inkább a holisztikus szemléletet és az ezotériát érintő.

     
  2. lenaneni

    április 11, 2015 at 10:44 du.

    Én ateistának születtem. Apám megrögzött istentagadó volt, anyám nem ellenkezett vele ilyen téren. (másban épp eleget. :) ) Négy éves voltam, amikor végre megkereszteltek reformátusnak anyám vallása szerint, jól emlékszem rá. A gyerekeimet én is megkereszteltettem, katolikusnak, mert itt az dívik, és igyekeztem végigvinni a ‘kötelező’ szentségeken, mint elsőáldozás, bérmálás, házasság – már, amelyik megnősült már, – mert úgy érzem, hogy a keresztény tanok ismerete hozzátartozik az életünkhöz, a mindennapjainkhoz is, nem csupán a nagy ünnepekhez. De én soha, egy percig sem tudom hinni semmilyen formában Isten létezését. Keresem a magyarázatot a vallásos gondolkodásra, az egyszerű, tanulatlan ember vallásosságát megértem, de számomra furcsa, ha tanult, felvilágosult emberek is mélyen vallásosak. Igen, van, hogy néha lenézem, lesajnálom azt, aki komolyan hiszi, hogy ha imádkozik Istenhez, az megsegíti. De életemben kétszer én is imádkoztam, no, nem Istenhez, hanem a Somlyói SzűzMáriához, és nem magamért, hanem közeli barátaimért, akik mélyen vallásosak. Az evolúció nem feltételnül fejlődés, és nem is hibátlan, de elfogadhatóbb számomra, mint a teremtés. Nem ijeszt a halál, nem remélek semmilyen túlvilágot, és nem hiszem, hogy csupán, mert ember vagyok, másabb törvény szerint szerveződik/rendeződik az életem, mint más élőlényeké, a növényeké vagy az állatoké.

     
    • BurePișta

      június 19, 2015 at 10:31 de.

      Köszönöm a hozzászólást, egy ijesztően józan gondolatmenet arról, hogy miképp igyekszünk belesimulni a társadalomba, annak elvárásaihoz igazodni, de közben sajátos világlátásunkkal is tisztában lenni és annak megfelelően élni.

       
  3. Joe

    június 16, 2015 at 1:14 de.

    Megpróbálok válaszolni.

    1, Darwin nekem személyesen nem volt soha példakép, de elég erős érveket lehetne felhozni amellett, hogy hozzá köthető az emberiség legnagyobb (önmagunkra is ható) felfedezése. Emiatt szerintem semmi kivetnivaló nincs benne, ha valaki példaképnek tekinti. Az evolúció és a teremtés összeférhetetlensége csak a teremtésben hívőkön múlik. Valószínűleg egy biológiai laborban sincs napirenden a teremtés kémiai elemzése, de nem tartom kizártnak, hogy a világ valamelyik pontján egy pap éppen ne az evolúciós elmélet veszélyeiről prédikálna. Ha ezt a katolikusok nem teszik, akkor kapnak egy képzeletbeli pacsit. Igazából itt a hívők térfelén pattog a labda, hogy hogyan dolgoznak fel egy vélt vagy valós ellentmondást. Én ateistaként például nem spekulálok a teremtés mikéntjéről.

    2, Hit nem egyenlő a reménnyel és a bizalommal. Én például nem hiszek a barátaimban, hanem bízom bennük. A hitet az ismeretszerzés eszközeként én nem tudom elfogadni. És itt lehetne boncolgatni tovább, hogy milyen problémákba ütköznél, ha megpróbálnád a hitet így alkalmazni az élet más területein. Ezt a problémát nálam sokkal jobban megfogalmazták már és az interneten fellelhető filozófiai írásokban.

    3, A kérdés mit értesz a hívő emberrel folytatott harcon. A hitének a “támadását”? Én például “támadnám” a hit általad történő használatát, mint az ismeretszerzés megbízható eszközét és azt javasolnám, hogy ne tedd. Nekem például semmi gondom nincs a térítéssel, viszont cserébe el kell fogadni az eshetőségét, hogy kritikai megjegyzések jönnek válaszként. A kereszténység végső soron egy ideológia, ami kritizálható (jobb esetben). A kritikák feldolgozása szintén a hívők gondja.

    4, Itt kérdés mit értesz a vallásos emberek nem elfogadásán. Jogod van abban hinni, amiben csak akarsz. Viszont nincs jogod nagyobb kritikai mentességre keresztényként, mint egy szocialistának vagy összeesküvés elmélet hívőnek, amikor az elméleteiket tárgyalják.

    5, Ezt a részt olvasd át párszor. Van benne pár logikai bukfenc.

    6, Szegény milliárdnyi nem keresztény ember! Még nem tudják, hogy nem tudnak jó emberek lenni…

    Bónusz, Semmit.

     
    • BurePișta

      június 19, 2015 at 10:49 de.

      Köszi a válaszokat, tényleg az volt a lényeg, hogy más fejével is lássam a dolgokat.
      Az első két válasz teljesen érthető álláspont, viszont a harmadiknál és a negyediknél feltevődött bennem az a kérdés, hogy a vallásokhoz hasonlóan az ateizmus vajon nem tekinthető ideológiának? Mert akkor ez sem lehet kivétel a kritikai megközelítés alól.
      Amúgy a 4. pontnál a vallásos emberek el nem fogadásán azt értem, amikor egyes ateisták nemes egyszerűséggel lehülyézik őket. Természetesen a kritikám érvényes a helyzet visszájára is, amikor vallásos emberek bunkózzák le az ateistákat.
      5. Magamtól nem jövök rá a logikai hibákra, rávezetnél?
      6. Én az európai civilizációról és kultúráról beszéltem, de ha más kontinenseket veszünk, akkor is a legtöbb helyen a vallás összefolyik az erkölccsel, azaz az isteni-emberi köteléken kívül az emberek közti viszonyokat is szabályozza. Szeresd felebarátodat (azaz ne tégy vele olyat, amit magadnak se szeretnél) – ez szerintem teljesen rendben van, például.

       
      • Joe

        június 24, 2015 at 8:12 du.

        Természetesen lehet kritizálni az ateizmust. Viszont az ateizmus csak akkor lesz téves ha létezik isten. A kereszténység, iszlám stb lehet téves isten létezése mellett is.

         
  4. kesztió

    június 16, 2015 at 9:00 de.

    Szia, reccsman,

    1. teljesen mindegy, hogy Darwin-e a példakép vagy valaki teljesen más, a tény viszont az, hogy a teremtéselmélet nem magyaráz semmit, csupán elodázza a kérdést egy másik szintre, mert ugye akkor el kell számolni Isten eredetével is. Legyünk már tisztességesek: vagy nem firtatjuk a Föld – és tágabb értelemben véve – az univerzum eredetét, ahogy az Istenét sem, vagy, ha ádáz vitába bocsátkozunk a darwinizmus ellen az intelligens tervezés javára, akkor firtassuk már azt is, miből lett maga az intelligens tervező.

    2. A ráció simán megfér a hit mellett. Én pl. simán el tudom fogadni, hogy létezhet egy Isten, miért is ne. A nagy kérdés, hogy miért épp a keresztény világkép lenne a nyerő a nagy választékból, hiszen erős a mezőny, ugye, az iszlámtól a buddhizmuson keresztül a spagettiszörny-„hívőkig” vannak variánsok bőven. Az, hogy ma – Európában legalábbis – pont a kereszténység a menő (egyelőre, ugye, hehe) egy 1800 évvel ezelőtti politikai machinációnak köszönhető. Ez elég ingatag alap. Gondold csak el, ha történetesen Indiába születtél volna, akkor most nem a feltámadásban, hanem a lélekvándorlásban hinnél. Nekem eszembe se jutna, hogy valamit csak azért fogadjak el, mert kisgyerekkorom óta ezzel indoktrináltak. Nem voltál soha kamasz, hogy elgondolkozz a dolgokon és megkérdőjelezz mindent, amit csupán tekintélyelvű alapon próbáltak veled addig elfogadtatni?

    3. A meggyőződéses ateista szerintem nem „dacból” az, ez független az intézményektől illetve azok visszaéléseitől. Kivételek természetesen vannak.

    4. Itt egyetértünk. Azzal a kitétellel, hogy a liberális értelemben vett toleranciába és elfogadásba simán belefér a bírálat, sőt, még az ellenszenv is, nem várhatod el pl. senkitől, hogy ne legyen ellenszenves neki a homoszexualitás, azt viszont igen, hogy ennek ellenére képes legyen elfogadni, sőt, empatikusan viszonyulni az irányába.

    5. A kereszténység az egyetlen olyan világvallás, ahol magáról a próféta személyéről is csak megkérdőjelezhető és közvetett történelmi bizonyítékaink vannak – ellentétben pl. Mohameddel, akinek az életútját meglehetős pontossággal ismerjük. Így magáról a feltámadásról is, de egyelőre még Jézus élete sem tekinthető eldöntött ténynek. Ezt lehet pont úgy figyelmen kívül hagyni, mint ahogy a románok a dákoromán elmélet ellen szóló érveket, de ettől még tényező.

    6. Te tudod rosszul. A te érvelési hibád a hamis okozat.

    Bónusz, szoktuk, udvariassági és kedvességi alapon.

     
    • BurePișta

      június 19, 2015 at 11:21 de.

      1. Helytálló gondolatmenet, de nem válaszol a kérdésemre: addig amíg a kutatók nem állnak elő pontosabb tudományos elmélettel, addig nem fér meg egymás mellett a kreacionizmus és az evolucionizmus? Jelenlegi állás szerint a bigbang-elmélet sem zárja ki egy Isten létét (amelynek eredetét külön fel kellene tárni – egyetértek).
      2. Kezdem a végével és válaszolok a kérdésedre: de igen, lsd. 5. pontnál a dogmák elvetését, az pontosan a kamaszkoromból ered. A gondolatmeneteddel amúgy egyetértek, a ráció-hit témát én is univerzálisan kezelem, nem tartom a kereszténységet többnek vagy jobbnak, mint más vallási ideológiát.
      3. Igazából az volt a fontos, hogy aki olvassa, magára ismerjen, ha érvényes rá a feltevés és ráeszméljen arra, hogy talán rosszul határozza meg magát.
      4. Egyetértek az egyetértéssel.
      5. A feltámadással kapcsolatban abba a zsákutcába kerültem, amit ugye kérdés formájában megfogalmaztam. Érdekes a felvetésed, hogy talán Jézus nem is létezett, erről hol olvashatnék többet?
      6. Nem egészen értem, tudnál cáfoló álláspontot megfogalmazni?

       
      • kesztió

        június 19, 2015 at 12:11 du.

        1. Ismétlem, nekem a kreacionizmussal nem az a gondom, hogy úgymond tudománytalan: nagy összegbe mernék fogadni, hogy 200 éven belül mi is rendelkezni fogunk a „semmiből” egy egész világ megteremtésének technológiájával (feltéve, hogy megérjük egyáltalán a századvéget, mert a jellenlegi fejlemények alapján ebben viszont már egyáltalán nem vagyok biztos). Hanem az, hogy a problémát elodázza egy másik szintre, ráadásul úgy tesz, mintha ezzel meg is oldotta volna, mert ugyebár arra, hogy ki teremtette Istent, nem illik rákérdezni.

        5. Nem állok most neki linkeket keresni (Google legyen a barátod :D ), de én a következőket tudom a témáról:
        – a történelemtudomány jelenlegi állása szerint ugyan valószínűbb, hogy Jézus élt, mint az, hogy nem, de
        – aggályos, hogy gyakorlatilag semmiféle kortárs feljegyzés, bizonyíték nem létezik, tudtommal az első megbízható forrás Josephus Flaviustól származik, aki jóval Jézus feltételezett feltámadása után született (37-ben). Nincs jegyzőkönyv nemhogy a születésről, de az ítéletről, a keresztre feszítésről sem, ami eléggé furcsa még a kor foghíjas infrastruktúráját ismerve is,
        – Flavius gyanúsan szűkszavúan emlékezik meg Jézus életéről (10-20 sor erejéig), pedig ha csak a negyede igaz a Bibliában leírtaknak, legkevesebb külön fejezet lett volna logikus, ráadásul feltételezik, hogy még ez a rész is utólagos betoldás, magyarul hamisítvány (volt már ilyesmire példa bőven). Sajnos technikailag ezt egyelőre nagyon nehéz megállapítani, mert 2000 éves távlatból kell ±50 év pontossággal belőni a pillanatot, de ha sikerül, ez perdöntő bizonyíték vagy cáfolat lehet.

        6. Egyszerűen arról van szó, hogy a felvilágosodás valóban a kereszténység kontextusában ment végbe, ráadásul egyházi személyekhez (is) köthető, de ezzel a logikával ugye a Szovjet Kommunista Párt érdeme volt a Peresztrojka, majd a Szovjetúnió szétesése, ugye, mert Gorbacsov volt a pártfőtitkár. Magyarán, semmi bizonyíték nincs arra, hogy a kereszténység lényegéből alapvetően közvetkezett volna a felvilágosodás, csak azért, mert az időpont és a kontextus épp megegyezik, az is lehet, hogy pont annak ellenére ment végbe. Ezt hívják hibás okozatnak.

         
        • BurePișta

          június 20, 2015 at 6:07 du.

          5. De akkor hol marad a négy evangélista ebben a történetben? Ők nem kortárs feljegyzéseket írtak róla?
          6. Eszmetörténeti szempontból számomra az általam felvázolt összefüggések eléggé evidensnek tűnnek, azaz minden jel arra utal, hogy a különböző -izmusok egymásból következtek, amolyan kulturális rétegződés formájában – hasonlóan ahhoz, ahogyan a talajrétegek az idők során egymásra épültek.

           

Bátran bökd ki, ha valami a begyedben van!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: