RSS

Mit keres egy jogászpista a filozófián?

02 Sze

Talán elkerülhetetlen volt… legalábbis ha kontextusba helyezem az egészet.

Kezdjük onnan, hogy jogot végeztem és végig az volt az érzésem, hogy a számba rágják az egészet és nem hagynak teret gondolkodni. “Szakbarbárokat” képeznek, akik csak a tanár fejével gondolkozhatnak, máskülönben elvágják őket a vizsgán. Kénytelen-kelletlen felvettük tehát a szemellenzőket és így jártuk ki a négy évet, csupa egyoldalú elmélettel és nulla gyakorlattal. Arról nem beszélve, hogy jóformán semmi olyat nem tanultam, ami igazán érdekelt volna (talán az uniós jog kivételével). A kisebbségi jogról például csakis az egyetemen kívül, különféle nyári egyetemek és képzések alkalmával szerezhettem tudomást. Pedig volt egy magyar tanár, aki szakértője ennek a területnek, de a tantervben nem kap(hat)ott helyet ilyesmi. (lásd még: X dolog, ami…)

Maradt tehát az Európa Unió iránti érdeklődésem és egy brüsszeli állás vágya, ezért nekifogtam az európai tanulmányoknak is, amikor utolsó éves voltam a jogon. Valamelyest ellentéte volt a jogi képzésnek és pontosan erre volt szükségem: kisebb csoportok, szorosabb tanár-diák viszony, interdiszciplináris megközelítés (belekóstolhattunk a közigazgatásba, közgazdaságba, politológiába, kommunikációba, szociológiába, stb.). Végre levehettem a szemellenzőket és hirtelen megnyílt a világ! Hagytak a saját fejünkkel gondolkozni és arra ösztönöztek, hogy több szemszögből is megértsük a társadalmi jelenségeket. Nem is csoda, hogy a negyedévi jogi kurzusokra már alig voltam kíváncsi…

Személyes okokból kifolyólag kénytelen voltam az első adódó munkalehetőséget elfogadni, ami bizony eléggé távol állt szakmai és hivatásbeli elképzeléseimtől – Brüsszeltől és a kisebbségvédelemtől egyaránt. Másfél év után viszont eltökéltem, hogy visszatérek valamelyik elhagyott vágányra és több fronton is próbálkoztam. Össze is jöttek a dolgok és egy adott ponton választanom kellett a gyakorlat és az elmélet között, ezért lemondtam az elnyert külföldi mesterit (emberi jogok) és a kisebbségvédelmi szaktanácsadás mellett maradtam. (lásd még: Miért maradtam Romániában?)

Azóta se bántam meg a döntést és különben is megérte várakozni, hiszen utólag jelent meg a BBTE Filozófia Karán egy olyan mesterképző, amely az elképzeléseimnek igazán megfelelt és nem csak érintőlegesen tárgyalta az etnikum, nemzet, többség-kisebbség körüli témákat – ráadásul mindezt magyarul! Ki se tudom fejezni, mennyire jól esett újra anyanyelvemen tanulni, gondolkozni és írni.

Amikor szóba kerül a mesterim, a leplezetlen meglepődést általában az a kérdés szokta követni, hogy: De mire is jó a filozófia? Nem hiszem, hogy erre általános érvényű választ lehetne adni, de ha már mindenben az értelmet és a hasznot keressük, megpróbálom mégis megfogalmazni a saját szempontomból.

Egy dolog biztos: nem külső nyomásra, se nem kilátástalanságból vagy becsvágyból fogtam neki a mesterinek. Egyszerűen a kíváncsiság és a tudásszomj hajtott, a diploma megszerzése talán csak annyira, hogy taníthassak majd egyszer.

Hogy éppen a filozófia karon landoltam, az a merő véletlen műve és bevallom, picit irtóztam a képzés filozófiai részétől. Egy nagy kérdőjel volt az egész, egy sűrű köd és én magam se tudtam, hogy mire számítsak, de kellemesen csalódtam. A csoportunk különböző háttérrel rendelkező fiatalokat hozott össze: egy leendő pszichológust, egy újságírót, egy művészettörténészt, egy közgazdászt, egy jogászt (engem) és egyetlenegy filozófust. Bámulatos volt, mennyire különböző módon közelítettük meg a témákat, de általában megtaláltuk a közös nevezőt. A legjobbaktól tanulhattunk kritikát, logikát, szövegértést és írástechnikát, vitázhattunk -izmusokról, Erdély népeiről, migrációról, vallásokról. Azaz felvérteztek minket mindenféle ideológiával és propagandával szemben – hálás köszönet érte! (lásd még: Mire jó az ellenség?)

Egyáltalán nem mellékes az sem, hogy tanáraink meghagyták nekünk a témaválasztás szabadságát a dolgozatokhoz, bemutatókhoz, egyetlen feltétellel: kötődjön az adott tantárgy jellegéhez (szocio/polito/antropo/stb.). A vizsgák sem az anyag nyers és monológ visszaadásáról szóltak, hanem a tételeket a tanárral párbeszédben vitattuk meg és a jegyet tulajdonképpen az érvelésünkre kaptuk. Meg merem kockáztatni, hogy ez a mesteri nem is annyira a tudás felhalmozásáról szól, hanem sokkal inkább a személyes fejlődésről.

Azaz megtanít előbb kérdezni, megérteni a választ és csak azután mérlegelni, ugyanakkor nem enged ítélkezni vagy kioktatni – sem az emberek, sem a dolgok esetében. Rávezet arra, hogy majdnem minden nézőpont kérdése és nem vagy birtokában az abszolút igazságoknak, sem tudatában az abszolút elveknek és értékeknek. Talán túlzásnak hangzik, de úgy érzem, hogy jobb embert farag belőlem a filozófia és ez bőven elég nekem.

PS: Ez a bejegyzés azért született, mert őszi felvételit hirdettek meg az említett mesterképzőn és bizony vannak még tandíjmentes helyek az új évfolyamon, illetve idő is van összeállítani a jelentkezéshez szükséges iratcsomót. Részletek ITT

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be szeptember 2, 2015 hüvelyk PRO MINORITATES

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Bátran bökd ki, ha valami a begyedben van!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: