RSS

Fesztiválnézőben

EXIT Fesztivál, 2010 július 8-11, Pétervárad (Újvidék), Szerbia

Az ominózus fesztiválra kedves lengyel barátném, Kasia hívta fel a figyelmemet még március-áprilisban, nyomban végig is néztem a felhozatalt (line-up): Pendulum, Placebo, Röyksopp, Chemical Brothers, Klaxons, Mika, Missy Elliott, LCD Soundsystem és sok más igencsak kecsegtetően mutatott a honlapon. Attól fogva szinte egyértelmű volt: jó szokásunkhoz híven, idén megint más fesztivált próbálunk ki a 2008-as Sziget és a tavalyi Open’er Festival (Lengyelország, opener.pl) után.

Május végére a vágyból jegyek lettek, szállás még sehol. Valamikor államvizsga után kezdtem vakarózni, hogy merre s hogyan, de miután Kasia sikertelenül kopogott egy rakás kanapészörfösnél, nem volt túl fényes a dolog. Egyetlen lehetőség maradt, mégpedig felkeresni a 2007-es pesti nyári egyetemen megismert vajdasági testvéreket. A technika ördöge ugyan akadályozott egy darabig, de végül sikerült felvenni a kapcsolatot, és láss csodát, egyből igent mondtak! Az utolsó kártya nyerő volt.

A várva-várt július eleje nagy nehezen elérkezett, s hárman (Kasiával és Katival) nekilódultunk az  útnak. Egyrészt jó volt, hogy kevesen voltunk, mert így a szálláson nem szorongtunk, s a mobilitás is nagyobb volt, mintha csoporttal mentünk volna, másrészt viszont bántott, hogy Udvarhelyről vagy egyetemi körökből senki sem vállalkozik vagy vágyik rajtunk kívül ilyesmire. Az is igaz, hogy nálam a koncert- és fesztiválvadászat már-már szenvedélybetegségnek számít, bevallom. Egyszerűen nem bírok ki nyarat ezek nélkül, ez az én drogom. Főleg, mióta belekóstoltam a Félszigetnél kétszer nagyobb kínálatba, a lemondás még nehezebbé vált. Nem mintha nem járnék vissza évente a Félszigetre meg Tusványosra is…

Elkalandoztam.

A fesztivált egy masszív erődítmény, a hajdan török ellen szolgáló végvár, Pétervárad (Petrovaradin) fogadja magába, hatalmas, felújításra váró, máskor kiaknázatlan belterével, ilyenkor 12 felállított színpadával. A létesítmény amúgy folyamatosan süllyed a Dunába, úgyhogy picit sajnáltam is, hogy több tízezredmagammal csak súlyosbítom a helyzetét.

A várhoz vadiúj, picit giccsesen kivilágított híd vezet a lebombázott helyett.
Kissé a mi Árva Jankónkra emlékeztetett.

A vár alatt segesvári hangulatú sikátorok, házacskák, eredetiek, patinásak – a nyugati extrapucc még nem ért el ide sem, és ez jó, de azért némi új meszelés ráférne, az fix.

A fesztivál lakóinak fele angol, fele szerb, elvétve pár holland, magyar, román. Eddigi tapasztalataimhoz híven, a külföldre utazó angolok mindent megengednek maguknak, ordítósak, vagánykodnak, részegesek, de amúgy lehet velük szocializálódni, koccintani, jointozni. Gotta love that accent!

Bent ettem a legjobb pizzát, bármely Pizza Cut (sic!)-os standnál is sütötték, egyszerűen verhetetlen! Bent ittam a legszarabb csapolt sört is életemben, a 90% vízkoncentrátumot tartalmazó Tuborgot, végül citromos dobozos sörrel enyhítettük a fájdalmat vagy néha elcsíptünk egy-egy illegális mozgóárust. Minden, amit nem lehetett kapni bent (pl. cigi, mert a fesztivál nem szerződött egyetlen cigigyárral sem), a kinti szabadárusok felé hajtotta a szelet, akik képesek voltak hajnalig ücsörögni a rakija (pálinka), kukorica, cigi, villogó karkötők mellett, hogy szert tegyenek pár extra dínárra. Ők a vadkapitalizmus szereplői és áldozatai egyben.

Végül, kihagyhatatlan az a sztori, amely az utolsó, negyedik napi check-inhez kötődik. Tudniillik, nekem és Kasiának egyaránt problémánk volt a szar zárószerkezetes fesztiválkarkötővel, neki például túl lazán tették fel, így simán le lehetett húzni a kezéről. Épp Pendulumra készültünk bemenni, amikor észrevette az ellenőr és Kasiának feltette a rutinkérdést: „Its loose. Can you even take it of?” Erre Kasia: „Of course”. Erre én, magamban: „Bad answer. Fail!”*

* Kasiát végül kiállították a sorból, de a mellékbejáraton beengedték.

Reklámok
 

Hozzászólások lezárva.

 
%d blogger ezt kedveli: