RSS

Erdely címkéhez tartozó bejegyzések

Epilógus: Te miért nem ünnepelsz december 1-én?

Roman_Magyar_zaszlo_576_es_lany

Kép forrása: magyarhirlap.hu

  1. Mert elvették tőlünk Erdélyt? – de vajon nem mi vesztettük el?
  2. Mert te nem vagy román? – de vajon nem tartozol mégis inkább Romániához, mint Magyarországhoz?
  3. Mert bezárták, majd elvették iskoláinkat, korlátozták nyelvünk és vallásunk gyakorlását? – de vajon másoknak nem ártott a diktatúra és a kommunizmus?
  4. Mert üldözik szimbolúmainkat, elveszik jogos tulajdonunkat, gyűlőletet szítanak? – de vajon megteszünk mindent ellene?

A kérdések sorát lehetne folytatni, de talán megfeledkezel arról, hogy a románok bizony már (relatív) többségben voltak 1918-ban Erdélyországban és a szászok is (utólag) rábólintottak az Egyesülésre. Márpedig a többség dönt, nemde?

Azt mondod, hogy minket figyelmen kívül hagytak? Nos, ez nem teljesen igaz… Legalábbis nem annyira, mint ahogy a 48-as ifjak figyelmen kívül hagyták a románokat, amikor az Uniót Erdéllyel kikiáltották.

A Gyulafehérváron december 1-én összegyűlt erdélyi románok közfelkiáltással szavatolták az együttélő nemzetiségek (köztük a magyarok) önrendelkezését, arányos képviseletét, jogegyenlőségét, szabad vallás- és nyelvgyakorlását.

Ezen kívül kihirdették az általános választójogot, a sajtó-, gondolati, egyesülési és gyülekezési szabadságot – tehát olyan alapvető jogokat és szabadságokat, amelyek minden polgárnak járnak, nemzetiségtől függetlenül!

Egy szó, mint száz: se nem kiáltottak bosszút a magyar elnyomás ellen, se nem hazudtolták meg a kor haladó szellemét, hanem egy modern polgári társadalmat ígértek.

Te mégsem ünnepelsz, mert nem tartották be ígéreteiket? – de vajon azokon múlt, akik megígérték – az erdélyi románokon?

Mert ha nem, akkor mi okunk megvetni azt a napot, ami nem is kifejezetten ellenünk irányult, hanem épp ellenkezőleg?

PS. Történész olvasóim nyugodtan vehetik felhívásnak is a kérdést, nyitott vagyok a vitára.

Reklámok
 
4 hozzászólás

Szerző: be december 4, 2015 hüvelyk PRO MINORITATES

 

Címkék: , , , , , ,

Miért maradtam Romániában?

Azért, mert itt születtem, ez a hazám, ide tartozom. Pedig, bizisten, nagyon el akartam menni.

Nem is olyan rég, az egyetemi éveim alatt nagyon elegem lett ebből az országból és emlékszem, mennyire kívánkoztam külföldre. Az volt az érzésem, hogy itthon hiába gürcöl az ember, mégsem a lelkiismeretes munka és a tudás, hanem sokkal inkább a kapcsolatok és a gátlástalanság jelentik a siker kulcsát. Elég a diplomás szüleimre gondoljak, akik vért izzadtak azért, hogy én és a húgom a lehető legjobb körülmények közt nevelkedhessünk és tanulhassunk. Ugyanez érvényes a nagyszüleinkre is. Ezzel a mintával szemben állnak olyan újgazdagok, akik különösebb műveltség vagy erőlködés nélkül verekedték át magukat a rendszerváltás évein és mások kiszolgáltatottságán, naivitásán gazdagodtak meg. Gondoljunk csak azokra, akik pofátlan árakon seftelték az árut Magyarországból meg Németországból, illetve a máig regnáló demagóg és kapzsi politikusainkra. Tisztelet a kivételnek.

A folyamatosan bátorító és a tudást, kitartást díjazó középiskola után elkeserítő volt azt tapasztalni, hogy az egyetemen csalással és másolással is diplomát lehet szerezni, a munka piacán pedig a nagyotmondó és agyafúrt alakokat állítja be sikeres példának a romániai társadalom. Mindeközben, Nyugat-Európáról az a képzetem alakult ki, hogy a versenyt és az egyenlő esélyeket promoválja, illetve a hozzáértést, a tehetséget és a képességeket mindenek előtt ismeri el. Nem voltam egyedül ezzel a gondolattal, hiszen százával, ezrével hagyták el az országot a jobbnál jobb képességű fiatalok egy szebb élet és karrier reményében. Az irónia abban áll, hogy a politikum nem is mozdított elő olyan programokat (pl. fizetett gyakornokságok), amelyek a fiatalok marasztalását célozták volna, hiszen nekik sem állt érdekükben, hogy olyan értelmiséget neveljenek, amely veszélyeztetné a közéleti status quo-jukat.

Nos, az évek során a Nyugat iránt érzett vágyakozás ugyan nem szűnt meg, de mindenképp enyhült bennem. Hallottam sok sikersztorit, jóval kevesebb be nem teljesült álmot is, de nem ez a lényeg. Időközben rájöttem, hogy a nyugatiak sem éppen szentek, és biza ott is van nepotizmus meg favoritizmus, csak enyhébb és kevésbé nyilvánvaló formában. Ott is a “felső tízezernek” van a legsimább és legegyenesebb útja a sikerhez, csak mélyen a zsebekbe kell nyúlni (fizetetlen gyakornokságok, irtó drága nyári egyetemek és konferenciák). De ami igazából eltántorított a kitelepedéstől, az sokkal inkább társadalmi, mintsem anyagi jellegű. Read the rest of this entry »

 
5 hozzászólás

Szerző: be április 23, 2013 hüvelyk Uncategorized

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: